B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
Népbírói kérdésre: Nem tudom, hogy miért ütöttek le. Én autóval nem utaztam, és ekkor nem is láttam ott autót. Nem tudom, hogy hogy került Uglovicshoz a fegyver, mert én azután, hogy leütöttek, elmentem haza. Nem emlékszem, hogy mit mondott, mert ittas voltam. Soha nem esem el, akármennyit is iszom. Ladost csak a rendőrségen ismertem meg. Azt sem tudtam, hogy ő szervezte meg a telepen az őrséget. Én csak úgy hallottam később, hogy Lados bácsi végigment a telepen azzal a hírrel, hogy a bányász fiatalokat elviszik, és őrséget kell állítani, hogy ezt megakadályozzák. Én ittam december 8-9-10-én. Én mindig ittam. Ittam ezt megelőzően is, és utána is. Előtte másfél hónappal kint voltam Tatán és akkor is 3 éjjel ittam. Én mindig iszom. Nem tudom, hogy hogyan lőttem a golyószóróval. Először és utoljára volt a kezemben. Nem tudom megmagyarázni, hogy hogyan tudtam vele lőni. Nem tudom, ki lőtte ki az autót, és hogy másnak is volt-e golyószórója. A karhatalom ellen nem harcoltam. A VI. telepen az utcákat nem ismerem. Varga Sándort sem ismerem. Soha nem jártam a lakásán. A főútvonalon jártam, a kezemben volt a golyószóró, és felfelé lőttem. Nem verte ki a szemem, és nem esett a hüvely az arcomba. Elég nehéz volt. El is estem lövés közben, és ráesett a térdemre, és azt hittem, eltörte a térdem. Nem tudnám megmutatni, hogy hogy kell vele lőni. Lados észrevétele: Én annyit tudok, hogy az őrséget szombati napon szerveztük. Én találkoztam vele és akkor mondta, hogy izéljem meg a bányászaimat, mert őt leütötték fejszével. Ott találkoztam vele a Hentes utca és a Hegy utca között. Szepesi: Én akkor ismertem meg, amikor Esztergomba szállítottak, a rendőrségen. Az elnök a tárgyalást berekeszti azzal, hogy annak folytatása f. hó 4-én Vz 9 órakor lesz. [...] Jegyzőkönyv felvétetett ugyanazon ügyben, 1957. január 4. napján megtartott tárgyalásról. [...] Nausch Rudolf XXIII. r. vádlott: A vádat megértettem, bűnösségem elismerem. Édesapám téglagyári munkás, aki 1943-ban hunyt el. Vagyontalan volt. Ketten vagyunk testvérek. Nővérem elvált bányász felesége volt. Én nőtlen vagyok. 6 elemit végeztem. Katona nem voltam, mert a bánya felmentett. 1946-47-ben végeztem iskoláimat, és utána elmentem a téglagyárba dolgozni, majd elmentem 287
