B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek

A rendőrség előtt, amíg nem kényszerítettek, igazat mondtam, majd elővett a nyomozó egy széklábat, és azt mondta, hogy van rabkórház is, ahol a nadrágom összevarrják. Amit a rendőrségen mondtam, nem igaz, mert ütöttek, és azért vallottam így.

Az ügyészségen részletesen kihallgattak. De ott sem mondtam meg az igazat, mert féltem, hogy visszavisznek pótnyomozásra, és újból megismerem a széklábat.

Édesapám a mezőhegyesi cukorgyárnak géplakatosa. Édesanyám háztartásbeli. Szüleimnek egy családi háza van, más vagyonunk nincsen. 1956 májusában kötöttem házasságot, gyermekünk nincsen. 5 elemit és 3 cukrászipari iskolát jártam. Cukrásztanuló Szegeden a Z. Nagy Bálintnál voltam és ott szabadultam fel, és ezután is 5 hónapig még ott dolgoztam. Azután azt mondták, hogy államosítják a céget, így otthagytam. Akkor elmentem a pécsi Szt. István aknába dolgozni, és itt voltam 1951-ig. Ezután hazakerültem Mezőhegyesre, és 1952 januárig ott dolgoztam a cukorgyárban. Innen Isaszegre kerültem egy mélyépítő vállalathoz, és még ebben az évben, 1952 őszén kerültem Tatabányára a VI. aknába dolgozni, és azóta is itt dolgozom. Elvégeztem a vájáriskolát. Havi keresetem 2500-3000 Ft. Feleségem, úgy tudom, hogy most Budapesten az Optikai Műveknél dolgozik. Amíg szabadlábon voltam, addig nem dolgozott.

Politikával egyáltalán nem foglalkoztam. A DISZ-nek voltam tagja, és a bányász szakszervezetnek.

Én megtaláltam boldogulásomat a népi demokráciában.

8-9-10-én állandóan ittam. Ki se józanodtam, újból inni kezdtem. Hogy miért ittam, nem tudnám megmondani. Italos állapotnak köszönhetem, hogy ebbe a dologba belekeveredtem.

Október 27-én utaztam haza Békéssámsonra, és november 28-án jöttem vissza. Úgy volt, hogy disszidálok, de éreztem, hogy nem csináltam semmit. Miért is menjek el, mikor itt nekem jó dolgom van? Elmentem dolgozni. 7-én jöttek, hogy mennek a tüntetők a pártház felé. Jött az aknász, hogy mindenki jöjjön ki a bányából. Én nem törődtem vele, elmentem haza. Nem tudom, hogy mit kiabáltak, nem tudom, mert messzebb voltak.

Utána történt az, ami miatt most itt állok a bíróság előtt.

A dátumra pontosan nem emlékezem. Lados bácsi mondta, hogy valami fegyvertelen őrséget kell szervezni, mert a fiatal bányászokat elhurcolják, és ezt meg kell akadályozni. Ekkor én lent voltam a faluban, és az egyik svábnál ittunk. Ekkor Uglovicsot láttam az utcán és ő is mondta, hogy viszik a fiatalokat. Én azt sem tudtam, hogy karhatalmisták léteznek, és hogy azok kik. Volt nálam pálinka, kérdeztem, hogy iszik-e. Végigmentünk az utcán. Jó mólés voltam, és megálltam a dolgom elvégezni. E közben a ház háta mögött odajött egy férfi egy ilyen vízhatlan kabátban és odaadta a géppisztolyát azzal, hogy fogjam meg, mindjárt visszajön, és akkor adjam neki vissza. Egyszer csak, amíg a dolgom végeztem, a vállamra csaptak fejszével. Hogy ki volt és miért tette, nem tudom. Ekkor én hazamentem.

285