B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
Engem, amikor a városi kapitányság épületébe vittek felszerelni, mint nemzetőrt, ebben a vékony ruhában voltam, amiben most, ezért vettem magamra a rendőrzubbonyt. És azt hallottam, hogy a fiatalokat el akarják vinni. Én nem tudtam, hogy mi a különbség a karhatalom és a rendőrség között. Rendőröket azon a részen, ahol én lakom, nem láttam. Védői kérdésre: Nem tudom, hogy a rendőrség meddig működött, de én decemberben is láttam a rendőröket. Lados észrevétele: Lehet, hogy mondtam, hogy ha valaki nem áll ki az őrségbe, beverem az ablakát. Bóna: Az igaz, hogy én is felmentem a Turulhoz fegyverekért, de kézigránáttal halászni nem voltam. Bencze: Nem emlékszem rá, hogy Bóna részt vett volna a halászatban. Belép: Csizmadia lózsef XIX. r. vádlott: A vádat megértettem, bűnösségem elismerem. A rendőrségi vallomásom csak részben fedi a valóságot. Ott meg lettem félemlítve, és azért vállaltam olyat is, ami nem volt igaz. Az ügyészségen ugyanazt mondtam el, mint a rendőrségen. Még nem voltam ügyészség előtt, és úgy gondoltam, hogy ha nem ugyanazt mondom, visszavisznek pótnyomozásra, és akkor újból megvernek a rendőrségen. Édesapám kovácssegéd volt, 1942-ben halt meg. Én akkor hétéves voltam. Édesanyám ma is él. Tatabányán él, segédmunkásként dolgozik a tatabányai Szénbányászati Trösztnél. Apámnak semmi vagyona nem volt, anyámnak sincsen. Nőtlen vagyok. Katona voltam. 8 elemit végeztem 1949-ben. Utána elmentem a felsőgallai szénosztályozóra, és ott dolgoztam. Ezután ipari tanulónak mentem Budapestre. A géplakatos szakmát akartam kitanulni, de mivel rossz a szemem, nem végeztem el, és nem szabadultam fel. 17 hónapot jártam és 1953-ban hagytam ott az iskolát. Budapestről hazatérve a tatabányai újtelepi gépüzemhez kerültem. Legutoljára a VIII. aknán csapatcsillésként dolgoztam 1600-1700 Ft havi fizetéssel, amit édesanyámnak adtam. Édesanyámtól mindig úgy kértem zsebpénzt. Politikával soha nem foglalkoztam, pártnak tagja soha nem voltam. Nem érdekelt soha a politika. 1956. október 26-án lent voltam az unokanővéreméknél. Mivel nem mentek a buszok, műszakra menni nem tudtam. Haza akartam jutni, de csak olyan buszok jöttek, amelyeken kiszabadult rabok voltak. Egy ilyen buszra felszálltam, ami elvitt a VI. telepi Köröndig. Ott leszálltam és elmentem haza. Ekkor 1-Уг 8 óra 277
