B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek

és ezért lőttem vele. Egyet a földbe, egyet a levegőbe lőttem. Nem volt senki, aki a lövést látta volna. Sóstarics bejött hozzánk és megkérdezte, hogy miért vagyok bent. Mondtam, hogy már bejöttem V2 8 órakor, mert a Szepesit láttam egy golyószóróval. Sóstarics Уг 11 órakor jött, és cigarettát kért tőlem. Mondta, hogy ő is lefekszik. Sóstarics csak annyit kérdezett, hogy miért vagyok bent. Amikor kiment, rá egy perc múlva valaki belőtt az ablakon. Ezután az ágyamat az ablak alá tettem. Én nem gyanúsítottam, hogy Sóstarics volt, aki belőtt.

Egy géppisztolyom volt október 27-én, amit egy gyerektől vettem el a Kö- röndön. A géppisztoly dobtáras volt. Ekkor elmentem haza. Hazulról elmentem géppisztollyal ebédelni, és utána jött egy Kindl nevezetű autóval, és hívtak, hogy menjek velük Síkvölgyre. Onnan egy rossz puskát hoztunk, és azzal bementünk a Tröszthöz. Ott egy illető, akit nem ismertem, azt mondta, hogy tőlem el kell venni a fegyvert, mert én nem vagyok megbízható. Ekkor elvették tőlem a fegyvert, géppisztolyt és lőszert. Kindl szedte össze a fegyvereket azoktól, akiknek nem volt fegyvertartási engedélye. Azért nem tartottak megbízhatónak, mert látták, hogy rendőrrel beszéltem.

Szepesi а VI. aknán dolgozott, közelebbről nem ismertem. Egy golyószórót láttam nála, de hogy mit csinált vele, azt nem tudom.

Varga Sándor azért adott fegyvert, mert kértek tőle. Hogy neki mennyi fegyvere volt, azt nem tudom. Sóstaricsnak a fegyverkiosztásban nem volt szerepe. Ladost egyáltalán nem láttam, itt ismertem meg a börtönben. Beszélni se hallottam őt. Annyit hallottam, hogy ő járta a telepet, hogy álljunk ki őrségbe, hogy megakadályozzuk, hogy a fiatalokat elvigyék a telepről. Azt is tudom, hogy gyűlést is akart szervezni, de az már nem sikerült neki. Azt hiszem, engedélyt kért rá, és nem adtak neki.

Az üzemeknél nagy volt az elégedetlenség, hogy olyanok is vannak a karhatalomban, akiket erősen kifogásoltak, és ezeknek a leváltását követelték.

Elnök ismerteti a nyomozati vallomását /82. sorszám/

Sóstarics nem mondta, hogy álljak ki, és ha jönnek, adjak ki egy riasztólövést. Arról nem volt szó, hogy fütyülni kell. Nem felel meg a valóságnak, hogy autóra lövést adtam volna le. Az igaz, hogy egyik este egy sofőr jött haza autóval.

Utcán egyáltalán nem adtam le lövést.

A rendőrségen a jegyzőkönyvet nem adták oda elolvasásra, és anélkül írtam alá, hogy tudtam volna a tartalmát.

Azt nem mondtam, hogy Sóstaricsra gyanakodtam, hogy ő lőtt be az ablakomon.

Miután a jegyzőkönyvet lezárták, jelentkeztem önként vallomásra, mert azt mondták, hogy hazaengednek. Ez sem felel meg a valóságnak. Szepesi nekem nem mondott semmit. Én sem mondtam, hogy Szepesi mondta volna, hogy ő lőtte ki az egyik szovjet autót. Én ezt a rendőrségen sem mondtam.

270