B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
A rendőrségen nem vallottam igazat, mert féltem, hogy engem is megvernek, mint a többit. Megfenyegettek. Az ügyészségen sem mondtam meg az igazat, mert ott az volt a közvélemény, hogy ha eltérést észlelnek, akkor visszaadnak pótnyomozásra. Az októberi események Tatabányán értek, mert akkor a VI. aknában dolgoztam, és a VI. telepen a Füzes utcában laktam. Az első megmozdulás Tatabányán október 26-án volt, amikor is nagy tüntetést és felvonulást rendeztek. Én azon részt nem vettem, akkor délutános voltam. Vi 6 órakor abbahagytuk a munkát, feljöttünk és mindenki hazament a családjához. Én is Tatabányán maradtam, mert megismerkedtem egy lánnyal, akivel együtt éltem. December 27-én jelentkeztem ki a bányától, és mentem el Salgótarjánba. Sóstaricsot ismerem. 1956 novemberében jöttek oda lakni, egy disszidált család helyére. Én ekkor ismertem meg. Az őrség szervezése előtti napokban beszéltem Sóstariccsal, aki mondta, hogy a XIV. akna háta mögött az erdőben fegyverek vannak. Én nem is kérdeztem tőle, hogy ezt honnan tudja. Ez december 7. vagy 8-án volt. Elmentünk ketten, és két fegyvert találtunk is. Én találtam meg a bokorban. Ő csak azt mondta, hogy melyik részen van. Találtunk ott vagy 100 db lőszert is. Az egyik fegyvert én, a másikat ő vette magához. A töltényekből magamhoz vettem 30 db-ot. A fegyvert zsákban hoztuk be, és betettük a szenesólba. Sóstarics szintén zsákba tette, de hogy hová rejtette el otthon, azt már nem tudom. December 7-én volt a pártház előtti tüntetés, ahol a tömeg a karhatalmisták leváltását követelte. Másnap jött Lados, akit addig nem ismertem, és beszélte, hogy mindenki álljon őrségbe, mert viszik a fiatalokat, és ezt nem szabad engedni. Én ezt nem La- dostól, hanem a népektől hallottam. Sóstariccsal is beszéltünk erről. Az őrséget én nem vállaltam. Bent maradtam, majd kinéztem fegyver nélkül a sarokra. Sóstarics nem mondta, hogy hozzam ki a fegyverem. Láttam rendőrt is a telepen, aki azt mondta, hogy nyugodtan ki lehet állni a rendőrség oldalára. December 8-án nem történt semmi. Engem nem váltott fel senki, nem voltam összekötettésben senkivel. Én csak a lakásom ajtajában álltam. 9-én és 10-én is kimentem. Egy kézigránátot kaptam egy ismeretlen embertől, aki nincs a vádlottak között. Ezt bevittem a lakásomba, feltettem a szekrény tetejére. A fegyvert dec. 11-én leadtam a rendőrségen. December 9-én, amikor kijöttem a lakásból, két lövést hallottam. Kozák Imre lőtt a kertjükben kettőt. Megkérdeztem, mit csinál, azt mondta, hogy a fegyverét próbálja. A sarkon pedig kettőt lőtt a villanykörtére, de csak a tányért lyukasztotta ki. Más nem történt. Ezután én bementem a lakásomra. Nem járt erre sem autó, sem páncélkocsi. Az őrségállásom alatt nem lőttem. Különben kettőt lőttem én is. Egyet 8-án, amikor a fegyvert behoztam, a másodikat pedig 9-én délután Vi 6 óra felé. Ezt a lövést a kertemben adtam le. Belenéztem a csőbe, és úgy láttam, hogy nem tiszta 269
