B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
Én amikor őrséget álltam, fegyvertelenül álltam, és szomszédokkal beszélgettem. Nekem pisztolyom nem volt. Amikor a Füzes utcában jártam és őrséget álltam, nem történt semmi. Annyi történt mindössze, hogy bejött egy autó, amiből két sofőr szállt ki. Katona voltam [...]. Tisztában vagyok a robbanóanyagok használatával. Nem tudok arról, hogy a bányából robbanóanyagot akartak volna felhozni. Ladost ismertem, mint az üzem dolgozóját, de vele beszélő viszonyban nem voltam. Amikor 8-án a szervezés folyt, én Ladost nem láttam. Olvasni egyáltalán nem tudok, csak a nevem tudom leírni. Szerettem volna mindig megtanulni olvasni, de mindig sokat dolgoztam és fáradt voltam. Szabadidőmben elmentem a kocsmába, vagy lepihentem. Én az ívtárat 9-én adtam Somogyinak a lakása előtt. Senki nem kötelezett, hogy a fegyvert, ami Szepesié volt, az ismeretlentől átvegyem. Úgy mondta, hogy mivel én ismerem Szepesit, át tudom neki adni. Amikor hallottam Ladostól, hogy el akarják vinni a fiatalokat, úgy értékeltem ki, hogy az nekem is érdekem, hogy meg ne történjen, és ezért álltam ki a többiekkel együtt. Szerintem meggondolatlanság volt. Mostani eszemmel nem állnék oda én sem. Ügyészi kérdésre: Őrséget fegyvertelenül álltam eredetileg. Se csákány, se semmi nem volt nálam. Általában minden embernél volt valami. Védői kérdésre: Amikor december 8-án elhangzott a segélykiáltás [...] a másik utcába siettem. Azt hitték, hogy Szepesi karhatalmista, és az autóból szállt ki, és azért ütöttek a vállára. Én mondtam, mikor megismertem, hogy nem karhatalmista, és hogy mire való ez. Szürke nagykabát volt rajta barna kalappal. Gondolták, valami nyomozó. Lados annyit mondott, hogy aki magyarnak érzi magát, az álljon őrt, hogy a fiatalokat el ne vihessék, mert lehet, hogy a Szovjetunióba küldik őket. Bernhardt kérdésére: Nekem Bernhardt semmiféle ívtárat nem adott. A géppisztolyt neki 9-én adtam. Belép: Pintér Sándor XIV. r. vádlott: A vádat megértettem, bűnösségem elismerem. Édesapám a bányánál a fatelepen segédmunkás volt. 1951-ben halt meg. Vagyontalan ember volt. Édesanyám 1956-ban férjhez ment. Öten vagyunk testvérek. Én anyám második házasságából származom. Első férje Gyóni László volt. Bátyám, Gyóni István a szénosztályzón dolgozik, nővérem férjnél van egy bányásznál, egy bátyám a X. aknában bányász. Ők is vagyontalanok. Feleségem Szeles Erzsébet. Vele 1955. májusában kötöttem házasságot. Házasságunkból egy gyermek származik, aki most egyéves. Feleségem is dolgozó a felsőgallai szénosztályozón. Feleségem is munkáscsalád gyermeke. Édesapja bányász, vagyontalan. Én három elemit végeztem, mert beteg voltam. Iskoláimat 15 éves koromban végeztem el. Közben megszakítások voltak. Gyomorfekélyem volt, és a szívemmel is baj van. 1951 nyarán kerültem a fatelepre, és ott dolgoztam 1952-ig, majd ott keveset kerestem, és 256
