B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
Azt hiszem, a fegyvert statárium előtt találták meg. A szomszédék jelentették, a rendőrség vitte el. A négy töltényt a WC-be dobtam. Én csak december 8-án este tudtam meg, hogy a sógoromnak fegyvere van. Védői kérdésre: Édesapám elnök volt a pártban. Édesanyám pedig MNDSZ vezetőségi tag volt. Édesanyám nem tudta, hogy őrségben állok. Mikor látta, behívott, apám pedig megvert. Többet nem engedett ki őrségbe. Én a kultúrotthonnak voltam aktívája, és őrséget álltam a Dózsa kultúrotthon előtt november elejétől végéig. Ezért kaptam elismerést is. Édesanyám mondta, hogy ez nem olyan őrség, mint a kultúrotthoni. Nagyon megbántam a cselekedetem. Első éjszaka nem találkoztam Ladossal. Nem láttam. Tőlünk a II. őrs 500 vagy még több méterre van. Lados észrevétele: Ez a vádlott vallott a legbecsületesebben. Ügyész becsatolja a Budapesti Helyőrségi Katonai Bíróság В VIII. 503/1956 számú, Nausch Rudolfra vonatkozó statáriális bírósági ítéletet. Belép Uglovics Béla XIII. r. vádlott: vádat megértettem, bűnösségem részben elismerem. Abban ismerem el bűnösségem, hogy XII. 8-án őrségben álltam, és fél órán át birtokomban tartottam egy fegyvert. [...] 1946-ban nősültem. Egy gyermekem van, aki most tízéves. Én iskolába nem jártam, írni-olvasni nem tudok, csak a nevem tudom leírni. Olyan volt a családi körülményem, hogy nem járhattam iskolába. Édesanyám hároméves koromban tüdőbajos lett, tíz évig volt beteg, és ebbe is halt bele. 11 éves koromig otthon voltam a szülői házban. Romániában Kisiratoson voltam gazdasági cseléd, és 1940-ben jöttem át a határon szökve Lőkösházánál. Amikor átjöttem, jelentkeztem, de a határátlépésért nem ítéltek el. Battonyára kerültem, majd a Zemplén megyei Monok községbe, és innen pedig Velencére kerültem. Velencéről Bicskére. Ezeken a helyeken mint gazdasági cseléd dolgoztam. 1946-ig dolgoztam így. Amikor megnősültem, eljöttem Tatabányára a bányához. Feleségem nem tatabányai. Bicskén kötöttem vele házasságot. A bányánál mint vájár dolgoztam. Katona is voltam, 1944-ben vonultam be. Hadifogságban is voltam, amerikaiban, és 1945. decemberében kerültem fogságomból haza. Keresetem 2000-2600 Ft. Ez a munkahelyemtől függ. Feleségem csak most dolgozik, mióta le vagyok tartóztatva. 800-900 Ft-ot keres. A felszabadulást megelőzően nem foglalkoztam politikával. Pártnak tagja nem voltam. A felszabadulást követően 1946-ban beléptem a szoc. dem. pártba, és az egyesülésig ennek a pártnak voltam tagja, majd az egyesülés után az MDP-nek lettem tagja. Ennek a pártnak 1956 őszéig voltam a tagja. Átigazolásom az MSZMP-be nem kértem. Először március 12-én tartóztattak le, majd 18-án kiengedtek, majd e hónap 20-án újból letartóztattak, és ettől kezdve letartóztatásban vagyok. Két hónapig voltam Tatabányán, onnan Esztergomba, majd 251
