B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
kint. Kint volt az egész VI. telep. Nem gondolkoztam azon, hogy ez helyes-e. Most már látom, hogy helytelen volt. Mióta 10 hónapja ülök, sok mindent láttam, és tapasztaltam. Én csak kiálltam az őrségbe, de hogy milyen céllal, azt nem tudtam. Nekem semmi célom nem volt azzal, hogy fegyverrel álltam ki. Másnak mi célja volt, nem tudhatom. Sóstarics kérdésére: Én Sóstaricsot nem ismertem, csak a rendőrségen a zárkában ismertem meg. A bíróság előtt tett vallomásom az igaz, elismerem bűnösségem, és vállalom érte a felelősséget. Belép: Zovits Antal XI. r. vádlott: Vádat megértettem, bűnösségem részben ismerem el. Bányászcsaládból származom. Édesapám nyugdíjas vájár. Vagyontalanok vagyunk. Tizenhármán voltunk testvérek, melyből tíz él. Én 9. gyermeke vagyok szüleimnek. Az egyik bátyám ács Tatabányán, nővérem férjnél van, és az Alumíniumkohóban dolgozik, mint segédmunkás, másik nővérem egy vájár felesége, egy nővérem férjnél van egy zenetanárnál, egy húgom cukrász volt, egy bátyám az aknamélyítőknél dolgozik, egy nővérem otthon van, csillés a külszínen, ő még lány, a többi otthon van, azok fiatalabbak és iskolások. 8 iskolai osztályt végeztem, amit 1953-ban fejeztem be, mert a háború alatt nem tudtam iskolába járni. Amikor elvégeztem az iskolám, 17 éves voltam. Ekkor dolgozni kezdtem. Édesapám kapott vendéglőt, és vele dolgoztam, utána aknamélyítőknél voltam csapatcsillés. Édesapámmal dolgoztam, amíg le nem tartóztattak. 1700 Ft volt a fizetésem, amit édesanyámnak adtam, és ők láttak el mindennel. Politikával soha nem foglalkoztam, pártnak nem, a DISZ-nek tagja voltam, 1951-ben léptem be. Semmi tisztségem a DISZ-ben nem volt. Tisztában voltam azzal, hogy az országban újjáépítés folyik, és az ország népe a szocializmus alapjait rakja le, és a munkásosztály van hatalmon. Életformánk a népi demokrácia, és a munkásosztály vezetésével történik minden az országban. Én is munkásember vagyok, tehát odatartozónak érzem magam. [... ] 1956. október 23-án kezdődött országunkban az ellenforradalom, melynek hullámai Tatabányára október 26-án értek el. Én egyetlen egy tüntetésben nem vettem részt. Ezen a napon délutános voltam. Amikor abbahagytuk a munkát, futbalmeccsünk volt, lementünk a pályára, de a meccs elmaradt. 4 óra volt, amikor elhagytam a pályát. Utána hazamentem. Engem nem érdekelt a tüntetés. Anyám mondta, hogy ne menjek sehová. A termelőmunka csak november végén indult meg, de végérvényesen csak december közepén. Én október 26-tól december közepéig is dolgoztam. Kaptam is ezen időre hűségpénzt. Én is a VI. telepen lakom, a Borbély utcában. 1956. december 8-án a Dózsa kultúrotthonban biliárdoztam, amikor mesélték, hogy a Hegy utcában beszélt Lados bácsi és mondta, hogy mindenki álljon 248
