B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
lam, hogy tudjak védekezni, ha jönnének a fiatalokat összeszedni, előadom hogy kénytelen voltam aláírni, mert bántalmaztak. Április 30-iki rendőrségi kihallgatásom alkalmával is kaptam néhány pofont. Ez sem felel meg a valóságnak. A nyomozó azt mondta: Benhardt már bevallotta, hogy én adtam neki töltényt, én ezt ne tagadjam. Erre elvállaltam, nehogy újra megverjen. Nem akkor hajítottam el a kézigránátot, amikor a karhatalmisták jöttek, hanem már jóval, kb. fél órával előbb. A fővárosi ügyészségen is kihallgattak. Kérdezte az ügyész, hogy megfelel-e a rendőrségi vallomásom a valóságnak? Mondtam, hogy igen. Nagyon lassan tudok olvasni, nem volt időm a rendőrségi vallomásom elolvasására, ezért mondtam, hogy megfelel. Elnök vádlott elé tárja ügyészségi vallomását, vádlott előadja: Az ügyészségen tartottam attól, hogy visszaadnak a rendőröknek, ezért mindent elvállaltam. A bírósági vallomásom az igaz. Ismételten hangsúlyozom, hogy nem álltam őrségben, hanem csak beszélgettünk az utcán. Nem tudom, hogy kiket szerveztek be az őrségbe. Nálam emiatt senki sem járt. Annyiból érzem magamat bűnösnek, hogy ittas fejjel elfogadtam a kézigránátot. Ittasságom miatt a lefolyt beszélgetésre nem tudok pontosan visszaemlékezni. Lados I.r. vádlottat csak a börtönben ismertem meg, nem tudtam, hogy hol lakik. Il.r. vádlottat is csak a börtönben ismertem meg. Ismertem ugyan egy Pendli nevű bányamentőt, de ez nem azonos II. r. vádlottal. Somogyit nem ismertem, nem emlékszem, hogy vele találkoztam volna, amikor a kézigránátot kaptam. Nem hallottam arról, hogy miként kell egymás segítségére sietnünk. Nem hallottam arról, hogy lövöldözésre került sor. Semmit sem csináltam. Arra értettem a vallomásomban az ügyészségen azt, hogy mások befolyására tettem, amit tettem, hogy mások befolyására vettem át a kézigránátot, ittas fejjel. Most is félek azért, mert igazat vallottam, hogy ennek következményei lesznek: ha valamikor kiszabadulok, újra elvisznek a rendőrök és bántalmaznak. Kérdésre: Én a munkába jókedvet vittem, megszerettettem a munkát az újonnan jött bányászokkal. Ebből állt a nevelésem. Pisztoly nem volt a kezemben. Tudtommal Gwóth Mihályé volt a pisztoly. Nem tudom, hogy ő mikor dobta el. Emlékezetem szerint az én kézigránátom kettes volt. A karhatalmisták viszont hármast találtak. Még az is lehet, hogy nem az énáltalam eldobott kézigránátot találták meg. 219
