B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek

tok: amit tettem, azért felelős én vagyok, és kérem a tisztelt bíróságot, úgy ítéljen el, mintha Önök is bányászok lennének, mint akik szeretik a bányászokat. Én mindig az igazságért harcoltam, és erre tanítottam a gyermekeimet is.

Népbírói kérdésre: Az esetet megelőzően Ladossal nem voltam beszélő viszonyban, közelebbi ismeretség nem volt közöttünk. December 8-án beszéltünk először egymással.

Arról, hogy fegyverük van az őrség tagjainak, arról nem tudtam, mert amikor a karhatalmisták részéről eldördült a lövés, én hazamentem, és lefeküdtem. Hallottam, hogy a telep széltében-hosszában beszélték, hogy a telepről is lőttek. Engem nem érdekelt, hogy kiknél volt fegyver. Megkérdeztem egynéhánytól, hogy mi a helyzet, és akkor mesélték, hogy egy vöröskeresztes járműre is rálőttek, de hogy ki, azt nem beszélték. Engem az bántott, hogy amikor felmentem a 3 fiatalemberrel, akik rendőri szolgálatban voltak, akkor rám lőttek. Éjjeli ellenőrzésen csak szombaton vettem részt.[...] Az eseményeket Budapesten már a kórházban úgy értékeltem ki, hogy voltak az országban hibák, melyeket, mint Rákosi elvtárs mondta, nem lett volna szabad a fiókba tenni és engedni, hogy kicsi bajból nagy baj legyen. Én ezért sem a pártot, sem a kormányt nem átkoznám. Ha voltak egyes személyek, akik hibákat követtek el, le lehetett volna vezetni azt a gyűlést úgy, hogy nem lett volna belőle forradalom, ha a vezetők másképp fogták volna fel a dolgot. Most már utólag beszélni róla, és pálcát törni felettük én kicsi ember vagyok. Amikor megint nem volt semmi baj, míg azok akik a zavart kihasználva nem fordították azt a maguk hasznára, és félrevezették a népet. Ha akkor lett volna olyan ember, aki akkor meg tudta volna mondani, hogy vigyázzunk, mert ide jutunk, akkor biztos nem történt volna meg az, ami megtörtént.

Voltunk az őrség megszervezésén vagy húszan-harmincan, és én akkor igazságosnak tartottam, hogy a telep védekezik az ellen, hogy valakit elvihessenek. Én arra nem is gondoltam, hogy akiket el akarnak vinni, azok bűnösök, és ha ezt megakadályozzuk, az államrend ellen vétünk.

Ügyészi kérdésre: Én vasárnap hazamentem, és nem törődtem többé az őrséggel. Én amikor elkezdtük a szervezést, úgy gondoltam, hogy tovább is velük leszek, nemcsak beindítjuk. De amikor a 3 karszalagos férfivel mentem hazafelé, és rámlőttek, nem mertem továbbmenni, mert féltem, hogy a sötétben lelőnek, mint a kutyát. A karszalagos rendőrök is azt mondták, hogy a sötétben letelt a szolgálatuk, nem tudom, hogy én miért mentem volna egyedül.

Védői kérdésre: Én Ladostól nem hallottam, hogy fegyverkezzünk. Fegyverről egyáltalán nem beszéltünk, hogy legyen vagy ne legyen. Az volt a véleményünk, hogy a rendőrség tartja fenn a rendet. Nem tudtam, hogy hivatalosan is karhatalmisták tartották fenn a rendet. Én úgy tudtam, hogy kisegítőjük a rendőröknek,

215