B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek

és másnap hallottam, hogy egy csomó embert elvittek, és letartóztattak, és azt, hogy egy pár ember megsérült. Amikor kimentem, arról beszéltek, hogy el fogják hurcolni az embereket, és nagyon fel volt paprikázva a nép. Nem mertem otthon aludni, mert én is felszólaltam azon a szerencsétlen gyűlésen. így elmentem Alsó- gallára. Akármerre jártam, el volt terjedve a hír, hogy deportálják az embereket, erre azonban hogy lett volna példa, és hogy alapja lett volna ennek a hírnek, nem tudom. Kérdezték, hogy mit csináljunk, menjünk az erdőbe? Ilyen kérdésekkel jöttek hozzám. Én mondtam, hogy ne menjünk az erdőbe, és ne hagyjuk el lakásainkat. Odamentem a csoporthoz, ahol Gerstmár vezetésével többen voltak együtt, és az ott lévők megválasztottak engem vezetőjüknek. Én egy fegyvertelen őrséget szerveztem, hogy a karhatalmisták a VI. telepről ne tudjanak elvinni senkit. Ez volt a cél.

Ott volt Uglovics Béla és Pendli József, akik szintén vádlottak ebben az ügyben. Kiabáltak a jelenlévők, hogy mivel álljunk ki. Én méregbe gurultam, és azt mondtam, fogjanak csákányt és fejszét. Azt nem mondtam, hogy ki mit tud.

Az őrség megszervezését úgy képzeltük, hogy egy utcában 3 ember áll a kapuban, a többi bent lesz a lakásban. A fele alszik, a fele őrködik[

_]. Az én őrségem

a Rét utcáig terjedt. Az őrségbe a beszervezés úgy folyt, hogy elmentünk házról házra többedmagammal. Velem volt Uglovics Béla, és többen mások is. A tömeg hangulata fel volt zaklatva, hogy elviszik a bányász fiatalokat, álljunk őrségbe, és akadályozzuk meg. Vagy elviszik az egész VI. telepet, vagy nem visznek el senkit. Többet vittek el a telepről, név szerint nem tudom kiket, és hogy miért, és ezért szervezkedtünk. 4-5 utcának a házait jártuk végig. Én csak az én kerületemben jártam. Gerstmár a felső felét szervezte meg a telepnek. A beszervezetteknek nem tudom megmondani mennyi volt a létszáma. 200 fő körül szerveztünk be, de nem állt be mindenki. A telep 80%-a örült, hogy a bányász nép nem engedi elhurcolni a másikat. Ez az őrség 3 napig tartott, december 11-ig, azután feloszlott. Első este voltam közöttük. Mivel én nem akartam fegyveres őrséget, bejelentettem a rendőrségnek. Az egyes kerületek között hogy tartották egymással a kapcsolatot, azt nem tudom, tökéletesen beosztva nem voltak. Ellenőrzést gyakoroltunk az őrség felett Pendlivel, hogy ellátják a vállalt kötelezettségüket.

Az őrség tagjai ki egy husánggal, ki csákánnyal, ki pedig pisztollyal, és géppisztollyal állt ki, ami ellen én határozottan tiltakoztam. Nekem nem volt fegyverem egyáltalán az egész ellenforradalom ideje alatt. Arra megállapodás nem volt, hogy mi lesz akkor, ha valaki gyalog bejön fegyver nélkül a telepre. Arról beszéltünk, hogyha valaki bejön gyalog fegyverrel, akkor hozzák el hozzám, és én elviszem a karhatalomhoz. Arról nem volt szó, hogyha gépkocsi jön be a VI. telepre, akkor rá kell arra lőni. Hallottam arról, hogy gépkocsira is rálőttek. Arról nem tudok, hogy szovjet páncélkocsit is kilőttek volna. Ügy hallottam, Szepesi kezelte a golyószórót.

202