B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
III. Lados István és társai pere - III/1. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek
Ill/I. Lados István és társai pere tárgyalási jegyzőkönyvek Győr Megyei Bíróság Népbírósági Tanácsa Jegyzőkönyv Készült a népi demkr. államr. megdöntésére ir. szervezkedés bűntette miatt Lados István és 24 társa ellen indított bűnügyben a győri megyei bíróságon 1957. december 20-án megkezdett nyilvános tárgyalásról. [...] Lados István: I. r. vádlott. A vádat megértettem, bűnösnek érzem magam. Édesapám bányász, vájár volt. 1948-ban halt el. Két háza volt, amit édesanyámra íratott. Nekem vagyonom nincsen. Hárman voltunk testvérek. Egyik öcsém Dudaron bányász, másik a Cement és Mészműveknél dolgozik Tatabányán, mint raktáros. Házasságot feleségemmel 1941-ben kötöttem. Házasságunkból három gyermek származik, melyek 15,13 és 4 évesek. [...] Iskoláimat 1928-ban végeztem. Mint gyermek napszámra jártam Németházára. 15-16 éves koromig tavasztól őszig idénymunkára jártam és a szüleim háztartásában éltem. Majd ezt követően építkezéseknél voltam segédmunkás egészen 1935-ig, amikor is a bányába kerültem. Először Tatabányára a XII. aknába kerültem. Mint csapatcsillés kezdtem, utána mint segédvájár, és a felszabadulás után már mint vájár dolgoztam. Legutoljára a XV/b aknában dolgoztam. Havi keresetem 3500 Ft volt. Volt, amikor külszínen is megkerestem a havi 4000 Ft-ot. Ez mindig a munkahelyektől függött. Volt rá eset, hogy mint vájár a 400 Ft-ot is megkerestem. Munkámat úgy végeztem, hogy sztahanovista oklevelet, majd Tatabánya második vájárja címet kaptam, majd a VIII. akna első vájárja lettem. Később élmunkás, kiváló bányász, a szakma kiváló dolgozója, a Népköztársaság munka érdemérem arany fokozatát kaptam meg. Volt úgy, hogy napi átlag termelésem 30 csille volt. Minden munkaversenyben benne voltam. Az 1957. évi munkaversenyt is én szerveztem meg. Én megtaláltam mindig a számításom, és megfelelő eredményeket értem el. Velem nem volt soha semmi baj. Tatabányától egy évig voltam távol. 1945 őszétől Pusztavámon mint aknamélyítő dolgoztam, ahonnan 1946-ban tértem vissza. 1945 előtt politikai pártnak tagja nem voltam. Politikával nem foglalkoztam, és a politikai életben szerepet nem vállaltam. Nem érdekeltek az akkor folyó politikai események. Felszabadulás után kommunista lettem. 1945-ben léptem be a pártba. 1946-ban egy évig kizártak, mert Pusztavámon a párttitkár egy embert meg akart szúrni, amit én megakadályoztam. 1948-ban újból tag lettem, és ennek 199
