B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
A forráskiadványban megjelenő iratok, a fő tatabányai perek
került sor: dr. Kiébert Márton, dr. Molnár István, dr. Tima Endre és Horváth János kerültek előzetes letartóztatásba 1957. május 12-én. Közülük végül dr. Kiébert, dr. Molnár, és dr. Tima elítélésére került sor, a vezetők közül dr. Kiébert nyakába varrtak szinte mindent. (Az I. rendű vádlott dr. Kiébert 14 évet kapott, melyet a másodfokú bíróság is helyben hagyott, a II. rendű vádlott dr. Molnár 7 évet kapott, melyet szintén helyben hagyott a másodfokú bíróság, míg a III-ad rendű vádlott dr. Tima első fokon nyolc éves börtönbüntetést kapott, melyet a másodfokú bíróság öt évre enyhített.) A per hiányosan fennmaradt iratanyagából leközlésre kerülnek dr. Kiébert Márton egybefűzött kihallgatási jegyzőkönyvei, valamint Horváth János és Szerdahelyi Pál kihallgatási jegyzőkönyvei (mindketten szintén részt vettek a tatabányai forradalmi események szervezésében, irányításában, Horváthot le is tartóztatták, de végül nem ítélték el a perben). Ennek a pernek a vonatkozásában leközlésre kerül még egy szembesítési jegyzőkönyv Kozsel József alezredessel, aki a baji laktanya parancsnoka volt. Ez az 1956. október 27-ei baji sortűz, annak következményei, és érdemben elmaradt kivizsgálása miatt fontos. A második nagy per, a 17 vádlottat felvonultató Mazalin György és társai per volt. Ebben Mazalinnak a tatabányai városi forradalmi munkás-, és katona- tanács vezetésében játszott szerepe csak marginálisan szerepel, ez a per egy már a forradalom bukását követő időszakban zajlott szervezkedéssel kapcsolatos. Ez a szervezkedés nem volt igazán jelentős, inkább csak gondolati szinten létezett, és valójában nem is volt fegyveres (inkább csak sztrájk felvetése, illetve minimális röpcédulázás zajlott). A vádlottak részéről számos, nyilvánvalóan teljesen komolytalan állítás is elhangzott (114 „saját” fegyveres erdőben történő bújtatása, két „saját” harckocsi, melyeket kenyérért cseréltek a szovjet katonákkal, Maiéterrel való kapcsolat emlegetése, stb). Ennek ellenére rendkívül súlyos ítéletek kiszabására került sor, melyek jelentős részben annak voltak köszönhetőek, hogy a kádári erőszakszervek nagyon tartottak a „Márciusban Újra Kezdjük” (MŰK) jelszavától, egy esetlegesen megismétlődő, nagyszabású forradalomtól. Ebből a perből az elsőfokú ítéletek mellett a másodfokú ítéletek is leközlésre kerülnek az elítéltek zöménél a számottevő enyhítések miatt, valamint egy további jelentés, mely az abszurd, kenyérre cserélt harckocsi történetét említi. A harmadik per, a legtöbb, 25 vádlottat felvonultató Lados István és társai, a VI-os telepi decemberi fegyveres ellenállók pere több szempontból is unikális, és talán országos, illetve nemzeti szempontból is ez az ellenállás, illetve az ezt követő megtorlás számíthat a legnagyobb érdeklődésre, ezért ezzel kapcsolatban kerül leközlésre a legtöbb dokumentum. A kivonatolt tárgyalási jegyzőkönyv, és elsőfokú ítélet mellett 12 további érdekes, történeti szempontból fontos jelentés, feljegyzés, jegyzőkönyv is szerepel a kötetben a helyi rendőrség, a karhatalom, illetve egyéb érintettek beszámolóit, vallomásait tartalmazva (ezek részben szerepelnek a tárgyalási jegyzőkönyvben is, azonban eltérő részletekkel). 20
