B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

II. Mazalin György és társai pere - II/2. Mazalin György társainak másodfokú tárgyalása és ítélete

_

Ezután a bíróság zárt tanácskozásban meghozta és a tanács elnöke a zárt tárgyaláson kihirdette a következő végzést:

Mazalin György I.r. vádlott ügyét a jelen ügytől elkülöníti, s a többi vádlottakkal szemben az eljárást lefolytatja. Az I.r. vádlott ügyének tárgyalására határnapot hivatalból fog kitűzni.

A tanács elnöke engedélyt ad Mazalin György I.r. vádlott elvezetésére.

Vádlottak az utolsó szó jogán:

Kovács István II.r. vádlott:

Az akkori zavaros időkben nálamnál nagyobb tudású emberek is megtévedtek. Csatlakozom védőmhöz, enyhítést kérek.

Vádlotthoz kérdés nincs.

György András III.r. vádlott:

Az ellenem emelt vád alaptalan. Én 1956. november 29-én elutaztam Tatabányáról és csak december 18-án tértem vissza, így nem tehettem semmit és nem is vásároltam harckocsikat. Ezeket már a korábban beadott beadványaimban részletesen megírtam.

Hajnalnak nem adtam fegyvert.

Egy 11 éves gyermekem van és a feleségem beteg. Dolgozni szeretnék, kérem a felmentésemet.

Fekete István IV.r. vádlott:

Csatlakozom a védőmhöz. Nem lehetek osztályellenség és nem lehetek a proletárdiktatúra ellensége sem, erre biztosíték a múltam. Szüleim munkások voltak. Apám pedig Lenin zászlaja alatt harcolt. Én 11 éves koromban már a Vörös sajtóban dolgoztam és újságot árultam. Apámmal együtt gyárban dolgoztam és küzdöttünk a szebb jövőért.

Elsők között jelentkeztem a pártba is 1945-ben. Jelentkeztem a vörös őrségbe is és ennek vezetőjévé is megválasztottak. A vörös őrségnek mindaddig tagja voltam, amíg azt az újonnan megalakult rendőrség fel nem váltotta.

A kutató mély-furás vezetője voltam, és mint ilyen, az ország egész területét bejártam, én mindenhol hangsúlyoztam, hogy a proletárdiktatúrában a munkás- osztály egysége fontos.

Sztrájkban való részvétel gyanúja miatt 1953-ban az ÁVH letartóztatott, de mivel nem voltam bűnös, szabadon engedtek. Tatabányára azonban csak 1954- ben mentem vissza. Ettől az időtől kezdve csak a munkámnak éltem, napi 10-15 órát is dolgoztam.

175