B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

Tatabánya az 1956-os forradalom és szabadságharc idején

ontást is sikerült elkerülnie. Bár a tatabányai munkástanács intéző bizottságába is beválasztották, erről lemondott, mert visszatért az orvosi hivatása gyakorlásához. Ennek ellenére az elsők között tartóztatták le. A győri megyei bíróság népbírósági tanácsa „a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésével elkövetett bűntett” miatt 14 évi börtönre, egyes jogainak 10 évi eltiltására, és vagyonelkobzásra ítélte, ezt a rendkívül súlyos az ítéletet a legfelsőbb bíróság sem enyhítette. így ő kapta a tatabányai forradalmi vezetők közül a leghosszabb börtönbüntetést, mely a szegény, munkásszármazású, ennek ellenére „tudatos osztályellenség” -nek és az „ellenforradalom fő szekértolójának” minősített Klébertet teljesen tönkre is tette (felesége is a börtönbüntetése alatt vált el tőle, édesanyja is ekkor halt meg). Az Elnöki Tanács 1957. évi 107. számú, és a Honvédelmi Miniszter 1958. évi 0545. számú rendeletével mint „ellenforradalmárt” 1958 szeptemberében le is fokozták, elvették orvos főhadnagyi rendfokozatát.33

Dr. Kiébert Márton 1978. július 7-én hunyt el Gödön, szívinfarktus következtében (ekkor budapesti lakhelye volt).34

33 Uo.

34 Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltára XXXIII/1. Göd 1978. évi állami halotti anyakönyvi másod- példánya, 49. fsz. bejegyzés.

18