B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

II. Mazalin György és társai pere - II/1. Mazalin György és társai elsőfokú ítélet

már sok esetben sikerült neki, népbíróság előtt is sikerülni fog, igyekezett magát okos, de teljesen átlátszó védekezésével kimenteni. A fenti megállapítások alapján e tekintetben nem volt nehéz dolga a népbíróságnak vádlottal szemben.

VI - XI. r. vádlottak valamennyien munkásszülők gyermekei. Vádlottak közül X. r. vádlott az, akinek a magatartása ugyan meg nem érthető, de figyelembe kell venni nála a műveltség alacsony fokát. Kővári János mindössze két elemi iskolát végzett, a másodikat sem járta végig. Az előbbiekre hivatkozván Kővári pontosan erre hivatkozott, amit a népbíróság részben el is fogadott, ellenben a következőkre mutat rá:

Kővári János szülei is cselédsorban éltek. Kővári János maga is disznópásztor volt hosszú éveken keresztül. Az elmúlt társadalmi rend bűne, hogy a sok száz és ezer közül vádlott is csak 2 elemi iskolát járt. De éppen ezek a körülmények azok, amik Kővári Jánost feltétlen vissza kellett volna tartania ellenséges cselekmények elkövetésétől, hogy a szocialista társadalomba a munkáján keresztül minden ember legmesszebbmenő megbecsülésben részesül és megélhetés van biztosítva számára. Kővári János ezt szem elől tévesztette, ő is, de az előbb említett társai is szembehelyezkedtek a munkáshatalommal, akadályozták a konszolidációt, a békés alkotó munka beindítását és VI - XI. r. vádlottak is lecsatlakoztak Mazalin György I. r. vádlott által vezetett azon csoporthoz, amely az ellenforradalom célkitűzéseit igyekezett megvalósítani, amely csoport nem mással, mint saját osztályukkal szemben akarja érvényre juttatni a maga akaratát.

Kővári Jánosnál ha figyelembe is vesszük a műveltség alacsony fokát, ezzel szemben is rámutat a népbíróság, hogy Kővári János meglett, 43 éves ember, aki a hosszú élettapasztalat nyomán feltétlenül, főleg az ő 1945 előtti és utáni életkörülményeinek mérlegelése alapján feltétlen meg kellett volna tudni állapítani, hogy hova tartozik, melyik az a társadalmi rend, amely 1945 után addig is megbecsülte, de hasonlóképpen lehet ezt a megállapítást vonatkoztatni VI - XI. r. vádlottakra is, akik ugyancsak a munkásosztályhoz tartozók, és valamennyien érezték az 1945 előtt fennálló kapitalista társadalmi rend mérhetetlen elnyomását.

VIII. és IX. r. vádlottaknál ugyan figyelembe lehet venni a fiatal kort, hisz az elkövetés idején mindössze 18 évesek voltak, azonban pont ők, mint ilyen fiatal emberek a népi demokratikus államrend támogatását messzemenően érezték, mert hisz 1956. október 23-át megelőzően a vájár szakmát az állam költségén tanulták ki, s mint fiatal szakemberek, bányamunkások, munkájuk után a megérdemelt bért is megkapták. Ezek a fiatalemberek VI. r. vádlottal együtt, de VI - XI. r. vádlottak valamennyien Tatabánya becsületes bányászai között éltek, és dolgoztak, és a népbíróság meggyőződése, hogy ezek között a becsületes bányászok között nem azt tanulták és szívták magukba, hogy miként kell a munkáshatalom170