B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

II. Mazalin György és társai pere - II/1. Mazalin György és társai elsőfokú ítélet

Épp ezért több esetben a földalatti munkájára, Maléterrel fennálló kapcsolatára hivatkozott, valamint a csoport fiatal tagjait azzal bíztatta, hogy a jövő rendőrség tagjai belőlük fognak kikerülni. Nagylelkűen Mazalinnak képviselői megbízatást ígért, György Andrásnak Szár és Tatabánya egyesülése után annak vezetését ígérte. Kovács, ki előszeretettel hangoztatta előadói készségét, ezzel 1956 előtt sohasem élt. Ezen nyilvánvalóan nem is lehet csodálkozni, hisz nem értett vele egyet, s ő is a munkásosztályi származását szem elől tévesztve, annak hátat fordítva, osztályát elárulta, s méltó társával Mazalinnal lecsatlakoztak az ellenforradalomhoz.

V. r. Bátori Pál magatartását és társadalmi veszélyességét vizsgálva mindenekelőtt azt a megállapítást kellett leszögezni, hogy kuláknak a leszármazottja. Akinek az apja a 7 hold földje mellett a '30-as években még 70, a '40-es években 100-on jóval felüli földterületet bérelt. A népbíróság előtt ugyancsak azt hangoztatta, önzetlenül a nép érdekében tett meg mindent. Hogy ez mennyire nem így van, feltétlenül a népbíróság előbbi megállapítására kell utalni, hogy vajmi keveset tehet a nép érdekében az ellenforradalom időszakában egy olyan ember, aki nem érzi magát a munkásosztályhoz tartozónak, hanem szándéka is arra irányul, hogy ebbe a megszokott jólétbe, amelyet ez a nagy földterület biztosított, mások kizsákmányolása árán mielőbb visszatérhessen. S hogy ez mennyire így van, nem kisebb beosztást foglalt el jóakarói révén, mint a megyei sajtófelelős szerkesztői beosztását. Nem lehet vitás, hogy az általa vezetett, s az általa felülvizsgált cikkek melyikek lehetnek azok, amelyek az újság hasábjain megjelenhetnek, mert hisz az iratok mellé csatolt két példány is fényesen bizonyítja, hogy a „Figyelő” címmel beindított lapnak milyen feladatot szántak. S hogy a népbíróság megállapítása helyes, azzal kívánja csupán alátámasztani, hogy január végén, február elején ismét a bányászok közé furakodva szervezte azt a fegyveres csoportot, amely a márciusra készült.

E fenti három személy voltak a csoport vezetői, s személyük társadalmi veszélyességének taglalását figyelembe véve, meg lehet állapítani fokozott mértékben a cselekményük társadalmi veszélyességét is. Továbbá azt, hogy milyen és melyik volt az az eszme, amit a csoport tagjaira kívántak ráerőszakolni.

III. r. György András vádlott személyét illetően megállapítható, hogy munkáscsaládból származik, apja szénbányász volt. Ő maga is Tatabányán a bányánál dolgozott, tehát a munkásosztályból származik, illetve munkásosztályhoz tartozott, azonban ő is úgy, mint a többi, az 1956. október 23-át követő időben, miután megválasztották Szár község tanácselnökének /munkástanács/ e „vezető” beosztás megszédítette, és 1956. november 4-e után sem ismerte fel, hogy helytelen úton jár, sőt 1956 novemberében a tényállásban írt módon Kovács és Mazalin társaságához csatlakozik. Ha elfogadná a népbíróság vádlott azon védekezését, hogy a 114 ember és a tankok nem létezőek voltak, s csak beszélt róla, a személyében ez esetben is igen nagy társadalmi veszélyesség rejlik. Ugyanis ezek a megjegyzé168