B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

II. Mazalin György és társai pere - II/1. Mazalin György és társai elsőfokú ítélet

Jókutinál tett látogatásaira azt adja elő, hogy Száron lévő ingatlanához akart fuvart szerezni, mivel hogy tudta, hogy Jókuti a köztisztasági hivatalnál van, így őt kereste fel, hogy kérésében Jókuti támogassa.

II. r. Kovács István vádlott ellenben elismeri, hogy Mazalintól később nem tudott szabadulni, s így kitartott a csoport tagjaként. Elismeri továbbá, hogy a szervezkedést Mazalin György 1956. november elején történt találkozásuk alkalmával vetette fel, mellyel ő egyetértett, és támogatta azt.

A vádlottnak védekezése részben fogadható el. így nem fogadható el vádlottnak az a védekezése, hogy ő 1956. október 23. - november 4-ig a csúcsbizottság működését csak annyiban segítette volna elő, hogy az épületbe bejövő embereket eligazította volna. Ezt a védekezést vádlott kihallgatása során maga is megcáfolta, amikor is elismerte, hogy október 28., illetve 29-én a csúcsbizottságtól megbízást kaptak, hogy az Erőműbe Tatabányán munkástanács-választást tartsanak, mely értekezleten Kovács István II. r. vádlott elnökölt. Kovács István az előbb említett időben nemhogy nem segítette a csúcsbizottság, az egész tatabányai ellenforradalom ügyét, hanem ő maga megbízás nélkül is a Tatabányán megvalósított munkástanács-választást, sztrájkot, egyszóval az ellenségeskedést megyéhez nem tartozó községbe is átültette. így többek között minden megbízás nélkül Szár községbe ment el, s ott községi munkástanács-választást hirdetett meg, mely gyülekezet előtt népi demokráciaellenes uszító kijelentésű felszólalása volt. így többek között, hogy „elég volt a 12 éves rabságból, hogy neki ez alatt az idő alatt föld alatt kellett dolgoznia”. Az, hogy november 4-e után Mazalinnal történt találkozáskor, és ezt követően a létrehozandó csoportot, majd később annak működését, célkitűzését ne tudta volna, nem fogadható el, mert akár csak a munkástanács-választási gyűlést, úgy a szervezkedést is megyén kívül Szár községbe is kiterjesztette. Ezen megállapítást támasztja alá Mazalin György I. r. vádlott jkv. 42. oldalán tett vallomása, amikor II. r. Kovács Mazalinnal beszélget, s amikor Kovács olyan kijelentést tett, hogy a szovjet csapatok által megakadályozott, és háttérbe szorított ellenforradalom csak átmeneti ideig tart, mert egész biztos, hogy „mi győzünk”, már mint az ellenforradalom, mondotta Kovács. Ugyancsak itt tesz vallomást Mazalin arról is, hogy Kovács véleménye ugyanaz volt, mint Mazaliné, s akit a lakására azzal vitt le, hogy „ez előtt nyugodtan beszélhetsz, mert a mi emberünk”. Hogy a győzelemben mennyire hitt Kovács, azt bizonyítja az is, hogy Mazalinnak november végén kijelentette, hogy „ne búsulj, lesz még belőled szoc. dem. képviselő”.

György III. r. vádlottal fenntartott kapcsolatra annyit, hogy ez nem vendéglátásból történt György részéről, mert hisz ezen találkozásaik alkalmával volt szó mindazokról, ami a szervezkedés tevékenységét előbbre mozdíthatja, így többek között a fegyverről, a svájcisapkáról, a 114 emberről, a tankról.

153