B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
Tatabánya az 1956-os forradalom és szabadságharc idején
lezajlott »fegyveres provokáció« következtében 3fő polgári személy meghalt. Egy nő és 2 férfi. A karhatalmi egységből egy fő könnyű sérülést szenvedett, Vigh honv(éd) szjázajdjojs."24 Vigh százados géppisztolylövedéktől sebesült a hóna alatt, azonban mint kiderült, hátulról kapta a lövést, tehát „baráti tűz” következtében, egy rendőrtiszt fegyvere által sebesült meg (ez is jelzi, hogy a karhatalom egyes tagjai sokat vaktában lőttek a telepen). A fentebb idézett rendőri jelentésben említett további két halottat nem anyakönyvezték Tatabányán, a később keletkezett, részletesebb periratok egy részében a fiatalasszonyon kívül még egy halott fiatal férfi szerepel - sajnos név nélkül -, további halálos áldozat nem. Véleményem szerint a fentebb idézett rendőrségi jelentés ezen része pontatlan, és nem volt további két áldozat, mivel 1957 májusából két jelentés, valamint több későbbi tanúvallomás is egyértelműen összesen két halottat említ, köztük a fiatalasszonyt.25 Fontos még megemlíteni, hogy 10-én este nem csak VI-os telepen volt lövöldözés: ugyanekkor az újvárosi vasútállomásnál is rálőttek egy rendőrj árőrre, itt Barnák József rendőr tizedes a karján megsebesült.26 Ez a tatabányai - leginkább VI-os telepi - tűzharc volt Magyarország területén az egyik legutolsó szervezett, fegyveres ellenállás a kommunista erők restaurációja ellen, külön kiemelendő, hogy mindez lakott területen történt, tehát a helyi bányászok szűkebb pátriájukat védték. Ennek az ellenállásnak lett a következménye a legtöbb, 25 vádlottat felvonultató tatabányai megtorló per is (Lados István és társai pere). A munkabeszüntetés a VI-os telepi ellenállás leverését követően is folytatódott egy darabig Tatabányán, de egyre csökkenő intenzitással. Ekkorra láthatóvá vált, hogy a kádári hatalom egyre erősödik, és sikeresen konszolidálja pozícióját (a VI-os telepi ellenállás felszámolása után a tatabányai karhatalmi alakulatokat is egy közös zászlóaljba vonták össze, a Beer-csoport függetlenségét megszüntetve). December 11-én Solymos Mihály is lemondott a Tatabányai Szénbányászati Tröszt Központi Munkástanácsának elnöki posztjáról (utóda Felső József lett).27 December 16-án egy 23 éves törökszentmiklósi születésű és lakhelyű csillés, Kovács Ferenc hunyt el a tatabányai kórházban, lőtt sérülés utáni tüdőgyulladás következtében (hogy mikor, és milyen körülmények között sebesült meg, arról pontos adatot eddig nem sikerült feltalálni).28 24 Kajári (1996) 479. o., 505. o. 25 Egy 1957. május 3-ai tanúkihallhatási jegyzőkönyv, és egy május 22-ei, a kötetben is leközölt feljegyzés, valamint több tanúvallomás is összesen két halottat említ. A tanúkihallgatási jegyzőkönyv szerint a másik áldozat egy 19 éves fiatalember, tehát nem a 16-án elhunyt, 23 éves Kovács Ferencről van szó. Sajnos ezt a fiatal férfit az állami halotti anyakönyvi másodpéldányok alapján nem sikerült beazonosítani: ilyen korú, ilyen sérülés következtében elhunyt személy halotti anyakönyvezésére Tatabányán nem került sor. 26 Kajári (1996)467.0. 27 Germuska (2006) 252. o. 28 TMJVL XXXIII/1. Tatabánya I. akvi körzet 1956. évi állami halotti anyakönyvi másodpéldánya, 257. fsz. bejegyzés. A december 7-ei óvárosi sortűz, esetleg a 10-ei VI-os telepi lövöldözés lehet a legvalószínűbb 15
