B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)
II. Mazalin György és társai pere - II/1. Mazalin György és társai elsőfokú ítélet
amíg a végrehajtás nem lesz biztosítva, nem dolgoznak. A követelések közé tartozott az oroszok kivonulása, szabad választás, valamint a többpártrendszer, stb. Mazalin ez út alkalmával összeszedte a dolgozók követelését, ami ugyancsak az előbb említettekhez volt hasonló, ezeket magával vitte, s mint ahogy a tárgyalás adatai alapján megállapítható volt, több ezer követelésből állított össze 16 pontos követelést. Természetes e 16 pont tartalmilag politikai követelés volt. A magát forradalmi munkás- és katonatanácsnak nevezett szervezet egy 12 tagú csúcsbizottságot választott, mely csúcsbizottságban Mazalin György I. r. vádlott is helyet foglalt. A csúcsbizottság tagjai egymás között megosztották a reszortokat, s így került Mazalin Györgyre az a feladat, hogy a munkástanácsokkal tartsa a kapcsolatot. Egyszóval Mazalinra hárult a feladat tatabányai ügyek intézésében. A csúcsbizottságnak, valamint az egész szervezetnek célja ez időben a sztrájk volt. Csupán a karbantartási munkálatokat helyeselték. Ez volt az álláspontja a csúcsbizottságnak, s a kibővített tanácsnak is. 1956. október 31-én a csúcsbizottság „utasítást” kapott Győrből, hogy Tatabánya keresse a kapcsolatot Győrrel. A kibővített tanács, és a csúcsbizottság Győrt felettes szervnek tekintette. Mazalin a csúcsbizottság másik két tagjával Győrbe ment, ahol Szigethy Attilával keresték a kapcsolatot. Ez alkalommal eredménytelenül tértek vissza Tatabányára, minthogy beszélni Szigethyvel nem tudtak. 1956. november 2-án Mazalin a kibővített tanács elnökétől, név szerint Reményitől, utasítást kapott, hogy mivel a választás rá esett, ismét Győrbe kell mennie. Ekkor délután Győrben értekezlet volt, amelyen Szigethy Attila is beszédet mondott. Ezen értekezleten Mazalin felszólalt, és ismertette az ország energetikai helyzetét. Javasolta, hogy a munkát fel kell venni, amit az értekezlet el is határozott. Mazalin amikor hazaért Tatabányára, közölte az értekezlet anyagát, s ekkor megbízást kapott, hogy úgy, mint 27-én, járja körül az aknákat, és szólítsa fel a dolgozókat munkára. Mazalin ennek eleget is tett, és november 3-án a munka megindult. Arra való hivatkozással, hogy a kormány kérésére a szovjet csapatok beavatkoztak, Tatabányán nem vitásan a tanács intézkedése folytán a munkát ismét beszüntették. A magát forradalmi munkás, és katonatanácsnak nevezett szervezet november 6-ig működött, mely működésnek a szovjet csapatok vetettek véget. Mazalin György I. r. vádlott a csúcsbizottsági tagságának ideje alatt ismerte meg Kovács István II. r. vádlottat, aki a tanács megalakulásakor előszeretettel ajánlotta fel szolgálatait. Ő ugyan munkástanácstag nem volt, a csúcsbizottságnál, amely a Komárom Megyei Pártbizottság épületét foglalta el, Kovács itt kapott 128
