B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

II. Mazalin György és társai pere - II/1. Mazalin György és társai elsőfokú ítélet

ahol 1950-ben végzett. Ekkor került Tatabányára mint mérnök, ahol 1953-ig, majd időközben fél évre Komlóra helyezték át, azt követően pedig ismét Tatabányára került, ahol 1953-ban nősült meg. Házasságából egy 2 éves fiúgyermek származik, vádlott keresete mint gépészmérnök, 3000 forint volt. Katona nem volt. Párton- kívüli.

XIV. r. Paulies Tibor vádlott értelmiségi családból származik, apja tanító volt, vádlott iskoláit Keszthelyen és Győrben végezte, majd a kétéves főiskolát Pesten. Iskoláinak elvégzése után 1953-ban került Tatabányára a Széchenyi Iskolába, ahol mint tanár működött. Ketten vannak testvérek, bátyja gépállomási mérnök. Katona 1953-ban volt, tartalékos alhdgy. rendfokozatban. Párton kívüli. A pedagógus szakszervezetnek 1952-től tagja. Büntetlen előéletű vádlott.

XV. г. В a 1 a h ó Dénes vádlott munkáscsaládból származik, édesapja ács mesterségben dolgozott, aki vádlott 11 éves korában elhalt. Vádlott gimnáziumi érettségit tett, és tanítóképzői oklevelet szerzett, végül magánúton polgári iskolai tanári képesítést. Először Gútán, majd Komáromban tanított 1938-tól 1942-ig, mikor is katonának hívták be, fogságba esett, 1945 szeptemberében került haza Észak-Komáromba. Észak-Komáromból áttelepítették, kezdetben mint ács dolgozott. 1947-ben jött át Magyarországra, hol később mint tanár működött, legutoljára Tatabányán. [...]. Pártonkívüli, a Nemzeti Parasztpártnak volt a tagja.

XVI. r. R u b á n у i Ottó vádlott munkáscsaládból származik, apja mázsamester volt a bányánál, hárman voltak testvérek, a polgári iskolát Tatabányán, míg a tanítóképzőt Győrben végezte. A tanítóképző elvégzése után, mint tanító 1920-tól 1956. augusztusáig, 36 évig volt tanító. 1944- 1945-ig katona volt, majd hadifogságba esett. 1947-ben jött haza. 1947-ben lett a SZDP tagja, ahonnan az egyesülés után kizárták, mert klerikális befolyás alattinak tartották. [...].

XVII. r. Kapitány István vádlott édesapja államrendőrségi detektív volt, 1944-ben halt meg, hárman voltak testvérek, iskoláinak elvégzése után kereskedősegéd lett. 1936-ban szabadult fel, s szakmájában dolgozott bevonulásáig, 1938-ban vonult be, az alakulatánál mint szakács működött. 1942-ben került a szovjet frontra. 1945-ben szovjet fogságba került, majd onnan 1947 júniusában tért vissza. 1953-ban került Tatabányára, ahol a VI-os aknán dolgozott, majd később a vendéglátóiparhoz került, mint szakács. 1953-at követő időben egy bányaszerencsétlenség áldozatának özvegyét vette el 2 gyermekkel, korábbi házasságból 2, míg a későbbi házasságból egy gyermek született. A legutóbbi munkahelye a Hídépítő Vállalat volt, ahol az októberi ellenforradalom érte. Pártonkívüli.

126