B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

Tatabánya az 1956-os forradalom és szabadságharc idején

9-én történt Tarján térségében a Corvin-közből, rekvirált járműveken visszavonuló felkelők és a Vörös Hadsereg harckocsijai között, melynek következtében öt szabadságharcos elesett, többen megsebesültek.14

Tatabányán az első szovjet katonai parancsnokság, a Szovjet Kommendánsi Hivatal november 11-én állt fel, Volkov őrnagy parancsnoksága alatt, azonban szigorú rendszabályaiknak (sötétben kijárási tilalom, gyülekezés csak előzetes engedéllyel lehetséges, minden járműhöz mozgási igazolványt kell kérni, stb.) egyelőre nem nagyon tudtak érvényt szerezni. November közepén csökkent a térségen nyugat felé áthaladó menekültáradat, ekkortól a figyelem középpontjába a munkások által ismét fegyverként használt sztrájk, és az új hatalmi ággá váló munkástanácsok működése került. A nagy ipari központok részben telefonon, részben küldöttségek útján egymással is tartották a kapcsolatot. Tatabánya sztrájk kérdésében mutatott aktivitását több másik iparvidék munkássága is mértékadónak tekintette. Magán Tatabányán november 13-án alakult meg a megye kiemelkedő fontosságú forradalmi szerve, a Tatabányai Szénbányászati Tröszt (ideiglenes) Központi Munkástanácsa, mely másnap csatlakozott a megalakuló Nagy-budapesti Központi Munkástanácshoz. A következő napokban több aknaüzemtől is hurcoltak el a Beer-csoport tagjai munkástanácstagokat, valamint sztrájkőröket.15

November 20-án a XV. akna mellett találták meg egy 40 év körüli, nem azonosított férfi holttestét, akinek erőszakos halála szintén a forradalom és szabadságharc eseményeihez köthető. Személyazonossága mellett a halála beálltának pontos idejét sem tudták megállapítani, oka azonban egyértelműen erőszakos volt: gyilkosság, agyroncsolás, koponyaroncsolás került bejegyzésre az állami halotti anyakönyvbe (az áldozat sérüléseinek oka vélhetően fejlövés volt).16

November 21-én a tatabányai munkástanács két küldöttsége is a fővárosban járt. Az egyik bejelentette a tatabányai munkástanács csatlakozását az országos szervezethez, míg a másik a Parlamentben tárgyalt Apró Antallal, aki az ideiglenes pártvezetés gazdasági ügyekkel foglalkozó titkáraként képviselte a kormányt. A tatabányai küldöttség - szóvivőjeként Solymos Mihállyal - ragaszkodott a szovjet csapatok kivonásához, a többpártrendszer visszaállításához, ahhoz, hogy a Kádár-kormány közölje, mik a tervei a Nagy Imre-csoporttal, illetve szakmai kérdések terén ragaszkodtak a bányászok bérrendezéséhez, és kiemelt kedvezményekben történő részesítéséhez. Apró a kormány nevében ígéretet tett a bérrendezésre, és hogy hamarosan kormányzati lakásépítési program fog beindulni a bányavidékeken (a követelések egy részében ő személy szerint kompetens sem volt, és egyben valószínűleg válaszolni sem mert rájuk). Végül november 23-án a Magyar Államvasutak (MÁV) és az AKÖV képviselőivel együtt tartott értekezleten - mivel

14 Germuska (2006) 237. o.

15 Uo. 239-240. o.

16 TMJVL XXXIII/1. Tatabánya II. akvi körzet 1956. évi állami halotti anyakönyvi másodpéldánya, 49. fsz. bejegyzés.

12