B. Stenge Csaba: A megtorlás Tatabányán. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő főbb tatabányai perek - Tatabányai Levéltári Füzetek 15. (Tatabánya, 2017)

I. Dr. Klébert Márton és társai pere - I/4. Szerdahelyi Pál kihallgatási jegyzőkönyve

Utána bekísért a városi rendőrkapitányság épületében lévő földszinti nagyterembe, ahol folyt a fegyver kiosztása és magamra hagyott. Odaérkezésemkor a fegyverek kiosztását Ángyál [Ángyán?] honvéd szds. és Horváth János végezték. Ángyál szds. adta a fegyvereket, Horváth János a „bajuszos” a Tröszt nyomdájában készített kék kartonlapot állította ki, ami engedélyül szolgált aláírásával ellátva, amit nekem is láttamozni kellett. Ekkor kb. 2 óra hosszat alatt 30-35 db. karabélyt-puskát osztottunk ki fiatalembereknek, akik mentek ki különböző rendőrőrsökre, hogy milyen meggondolásokkal, azt csak utólag tudnám megmondani, mert akkor ezen nem is gondolkoztam. El kell mondanom azt is, hogy én már a fegyverek kiosztása közben el akartam menni haza, de az őrség nem engedett ki, mondván, hogy kilépési engedély szükséges. Az őrség tagjai látták, hogy Kléberttel mentem be, egyikük lehívta, akivel közöltem szándékomat. Ekkor kért Kiébert Márton, hogy még maradjak, és félig viccesen, félig komolyan odaszólt az őrségnek, hogy engem jól nézzenek meg, mielőtt kiengednének. Ezek után ismét kénytelen voltam visszamenni, utána még egyszer megpróbáltam elhagyni az épületet, de az őrség - hivatkozva Kiébert utasítására - nem engedett ki. Majd este, úgy kb. 19 óra lehetett, már fegyver sem volt - csak rosszak -, kérésemre dr. Kiébert Márton a kapun kikísért, meghagyva, hogy másnap feltétlen ismét menjek el.

Kérdés: Tegyen vallomást arról, hogy kinek az utasítására, és milyen célból lettek kiküldve a különböző rendőrőrsökre az Önök által felfegyverzett fiatalemberek?

Felelet: Ezt dr. Kiébert Márton akkor előttem különösebben nem indokolta meg, csupán a fegyverek kiosztásakor azt közölte velem, hogy a fegyvert kérő személyekre az őrségnek szüksége van, viszont azoknak fegyver kell. Majd két nappal később - október 30-án - a Hunyadi laktanyában Tóth Károly r. alezredestől tudtam meg, hogy dr. Kiébert Mártonéknak milyen célból kell az a sok fegyveres. Tóth al- ez.-sel folytatott beszélgetésem során tudtam meg, hogy Kléberték a fegyvereseikkel az egész rendőrséget le akarják váltani, és ezekkel helyettesíteni.

Ezek után kért meg Tóth alez., hogy ezt meg kell gátolni, és minden olyan egyéntől - főleg a raboktól - be kell vonni a kint lévő fegyvereket, és csak az általuk - Tóth r. alez. és Tóth r.fhdgy. - javasolt személyek kaphassanak fegyvert. Tekintve, hogy ők ismerik a bűnözőket. Ennek alapján született olyan megállapodás köztünk, bevonva Tóth honvéd ezredest is, hogy a korábban kiadott kék fegyvertartási engedély kicserélésének ürügye alatt a kétes elemektől bevonjuk a fegyvert, és akinél a döntés alapján fegyver maradhat, új igazolványt kap, amit csak Tóth ezds. írhat alá. Ilyeneket főleg csak az akkor szerveződő üzemi őrség tagjai kaptak, és a bevont fegyvereket beküldtük a megyei osztály épületébe, és innen kapták meg a fenti személyek.

Ezzel az intézkedéssel magam is egyetértettem, és támogattam azt, hiszen már ekkor én is láttam, mi folyik, s tudtam, hogy rendnek kell lennie.

103