Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Romhányiné Ligday Emőke: Ligday János
46 Ligday János A MÁK Rt. mindenkor szem előtt tartotta, hogy az életpálya kiszámítható legyen alkalmazottai számára. Ligday Jánosnak tehát ez a munkahely nagy nyereség volt, ahol ettől kezdve 25 esztendeig, 1946-ig dolgozott. Mint előző munkahelyén, itt is nagy megbecsülésnek örvendett, és egyre feljebb emelkedett a hivatali ranglétrán. Röviddel munkába állása után, már 1920 januárjában 20%-os fizetésemelésre javasolták, és a júniusi igazgatósági ülésen főmérnökké léptették elő, mivel „különös ügyességről és rátermettségről tett tanúságot és előzőleg is magasabb állásban volt.”9 1924-ben felügyelővé, majd 1929-től gépészeti főfelügyelővé nevezték ki. Gyakorlatilag a megalakulástól, 1924-től tagja volt a Mérnöki Kamarának. Tatabányára érkezésekor egy kicsiny, jelentéktelen gépműhelyt vett át és ezt az idők folyamán valóságos gyárrá fejlesztette, amelyben az utolsó években mintegy 650 munkás dolgozott. Szinte azonnal megkezdődött a mindvégig folyó bővítés. Szíjgyártó- és kocsifényező-, valamint bádogosműhelyt rendeztek be, amelyekben korszerű esztergapadok, több, különböző méretű öntödei fútódaru, hidraulikus prés, hegesztő-berendezések, légkalapácsok és fúrók élesítésére és készítésére szolgáló gépek működtek. Az 1926. április 31-i igazgatósági ülésen döntés született egy 140 m2 mintaraktár létesítéséről. Ezek csak példák az általa felfejlesztett központi gépműhely beszerzéseiből, de folyamatos volt a fejlesztés a szén szállításával, osztályozásával, valamint a villanyhálózat kiépítésével kapcsolatban is. Az 1921. április 27-én tartott igazgatósági ülés jegyzőkönyve említi, hogy a vezérigazgató néhány technikussal tanulmányutat tett Németország különböző szénbányatelepein, de nem találtak alkalmazható műszaki újdonságot. A MÁK Rt. tehát egy igen jól szervezett, korszerűen felszerelt vállalat volt és a két háború közötti legnehezebb években is nyereségre tudott szert termi, bár voltak igen nehéz időszakok. Az alkalmazottak - munkások és tisztviselők egyaránt - értesüléseket szereztek a hasonló cégeknél folyósított fizetésekre és külön juttatásokra vonatkozóan (Petro- zsény, és különösen Salgótarján), és szóvá tették, ha hátrányosnak találták helyzetüket. Gazdasági válság az I. világháború után A világháborút követő évek súlyos gazdasági nehézségeket okoztak. Az életkörülmények jelentősen romlottak, az alapvető élelmiszereket egyre nehezebb volt beszerezni. Az ipari termelés stagnált, emiatt csökkenteni kellett a széntermelést. A gazdasági problémákra a vállalat vezetése tömeges munkáselbocsátásokkal reagált, illetve növelte a munkások munkaidejét. A munkások az őket ért hátrányos intézkedésekre munkabeszüntetésekkel, tüntetésekkel válaszoltak. Ezek a feszültségekkel terhes évek az évtized közepéig - 1925-ig - tartottak, míg az ország gazdasági életének konszolidációja elkezdődött. 1923-tól tovább erősödött az infláció. A fizetések névértéke az 1914. évihez képest a munkásoknál 400-800 szoros, a tisztviselőknél 1200-1800 szoros volt. Ugyanez a szorzószám 1924-ben már 15.000-re nőtt. 1925-ben Ligday János esetében a 9 MÓL. MÁK Rt. Z 250. 2. cs
