Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Tatár Imre: Emlékezés a bánhidai munkatáborra (1940–1944)
Emlékezés a bánhidai munkatáborra 127 az utolsó pillanatban adta ki az utasítást. S lett a civil ruha - sárga karszalag együttese az öltözetünk. A keret tehát - kivéve azt a két-három szadistát, aki itt szerette volna kiélni ösztöneit - röstellte, hogy ezután nem egyenruhás egység, hanem valamilyen „civil bagázs” mellett szolgál. Egri átváltozása nem állt meg a bánásmódnál. Ekkortájt már meg mertük neki mondani, hogy az Ön többes száma az Önök, mi több, arra ösztönöztük, hogy vizsgázzon le néhány további iskolai osztályból. így is tett. Vasárnap délutánonként egy- egy muszos foglalkozott vele, előkészítette magyar nyelvvizsgára, a megpofozott Félix pedig számtanra. A háború után Félix László volt munkaszolgálatos a belügy szolgálatába lépett. Segédrendőrként kezdte, végighaladt a létrán, majd a jogon ledoktorált. Már mint tűzoltó főhadnagy meglátogatott egy laktanyát. Ki jelentkezett le nála a bej áramál? Egri őrmester. Laci megismerte, ő nem. Szó szót követett, felelevenítették a múltat, majd Egri azt kérte a főhadnagy elvtárstól, segítse hozzá, hogy gépkocsivezetői tanfolyamot végezhessen. Félix László főhadnagy a következőt tette: megérdeklődte a személyzeti osztályon, hogy Egri bevallotta-e, hogy keretlegény volt. Mikor bebizonyosodott, hogy mindent őszintén elmondott Bánhidáról, segített neki. A magyar királyi közérdekű munkaszolgálat országos felügyelője 114597 számú rendelete értelmében a II/4-es munkásszázadhoz három tisztet és 10-12 fő keresztény vezető keretet osztottak be. Birtokomban van a mi keretünk teljes névsora. Flúsz fő, bár nem mind egyszerre szolgált Bánhidán: ki elment, ki meghalt, s 1944 vége felé parancsnokváltás is történt. Néhány név már szerepelt, vagy bizonyos vonatkozásban szerepelni fog ezeken az oldalakon, azokat kiírom, a többiét nem, ki tudja, mi történt velük. Tehát: Papp Károly századparancsnok, Szabó Gyula hadnagy a helyettese, aki itt lett karpaszományos őrmesterből tiszt, Szabó László (Api illetve Vaddisznó) főtörzsőrmester majd alhadnagy, Egri József szakaszvezető és még tizenhatan: egy hadapród őrmester, két főtörzsőrmester (Apival hatalomgyakorlásban nem versenyezhettek), négy őrmester, öt szakaszvezető, egy tizedes, két őrvezető és egy honvéd. Apánk a „vaddisznó” A keret tagjairól is kellene bővebben írnom, de többségükkel semmilyen személyes kapcsolatom se volt, csak néhányukra emlékszem érdemben. Papp főhadnagy- gyal nem volt semmi bajom, olyan ember, (legalábbis, amíg én ott voltam), „akitől nem kell félni”. Emlékszem egy jelenetre. Helyettesével kijött a munkahelyre, két nyalka katonatiszt, jól szabott ruha, fegyver. Majd kinyitották a pisztolytáskát, elővették belőle a tízórai zsemlét. Inkább ügyvezető alkat, semmint keménykedő parancsnok, de ez azokban az időkben számunkra csak előnyt jelentett. Gonoszságot két tisztes arcáról tudtam leolvasni. Teszár József, akkor még szakaszvezető 1942 igen kemény telén ötünket sorba állított, (miért minket, nem emlékszem), levetette a kesztyűt: ’’Előre nyújtani a kezet és tartani!” Lefagyott volna, ha a parancsnokhelyettes véget nem vet a produkciónak. A másik egy tizedes, aki nagyon szerette az éjjeli riadókat: percek alatt menetkészen, sorakozva állni. Ezt egyébként az egész
