Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Tatár Imre: Emlékezés a bánhidai munkatáborra (1940–1944)
112 Emlékezés a bánhidai munkatáborra írásakor úgy tűnik - véglegesen. De az én beszámolóm arról az időről szól, amikor in floribus volt. Az itteni energiatermelés is, a nádas is: a negyvenes évek elejéről. Előkészületek a bővítésre Az erőmű nyilván jól működött, háborús idők voltak, kellett az energia. Az illetékesek úgy döntöttek tehát, hogy növelik a kapacitást. Megnagyobbítják a Centrál- tavat, ez szolgáltatja ugyanis a hűtést: kiszippantja a vizet a tóból, dolgoztatja, majd melegen kilöki, az áramlat megkerül egy mólót, lehűl és újra használható. De ha nő a teljesítmény, a víznek is hosszabb utat kell megtennie. Ehhez megnagyobbítandó a tó szabad felülete: hosszabbítandó a móló és kiirtandó a felület mintegy harmadát borító (és a táj derűjét adó) nádas. Ennyit tudtunk. A nyolcvanas évek végén, amikor elkezdtem feljegyezni emlékeimet, a tatabányai Helytörténeti Múzeum olyan korabeli dokumentumokat bocsátott rendelkezésemre, amelyek egyebek között a munka megkezdésének műszaki és más szervezési vonatkozásait is összefoglalják. Innen idézek, ami annál is hasznosabb, mert ismét csak egy sor olyan fogalom szerepel bennük - a szádfalazástól a keresztény keret - zsidó legénység meghatározásig, - melyekről a továbbiakban majd bőven lesz szó. A térképfelvételről már szóltam a történelmi visszapillantás során. Most újabb feladat kitűzés: „Miután a bővítés a tóval határos nádas kevéssel a vízszint alatt lévő talajszintjének kb. 2 m-e való lesüllyesztését jelentette, indokoltnak tartottuk a nádas alatti altalaj összetételének céljából néhány próbafúrást végeztemi...” Elhatározták, hogy „a szádfalazással, a leásással és a víztelenítéssel kapcsolatban várható viszonyok közelebbi megvizsgálása céljából kísérleti munkagödröt mélyítsünk le a nádas szélén.” (A fényképeken majd látni lehet, hogy ez a süllyesztés nekünk milyen kemény munkát jelentett.) További feladat: „A terelőgát leendő meghosszabbítását képező hornyolt betonpilóták s betét-padlók vékonyabb vasanyagát a kötélpályánk használt tartóköteleinek /melyeket e célra a zárlat alól felszabadítottunk/ szétsodrása és az elemi szálak kilágyítása útján kívánjuk biztosítani, amint azt a folyamatban lévő erőműépítés (értsd: bővítés. T.I.) céljaira is hetek óta rendszeresen végezzük.” E látszólag közömbös technikai részletek a mi sorsunkat - kevésbé patetikusan - a mi feladatainkat jelezték előre és jelzik most az olvasónak. S a műszaki ismertetés után, rátérhetek arra, miként kerültünk mi ide. Az irat, amelyet idézek, 1941-re datálódik. M. kir. Közérdekű Munkaszolgálat Orszásos Felügyelője 111.597. szám ein. Kmof. 1941. A bánhidai erőmű kibővítéséhez munkaerő kirendelése. A Magyar Dunántúli Villamossági Rt. bánhidai üzemigazgatóságának Budapest, 1941. évi augusztus hó 13-án. В ánhi da.
