Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Romhányiné Ligday Emőke: Ligday János
64 Ligday János szervezésére. A felkérésnek megromlott egészségi állapota miatt nem tudott eleget termi. 1947. augusztus 1-től 1956 októberében bekövetkezett haláláig a Magyar Állami Szénbányákhoz tartozó Salgótarjáni Szénbányáknál teljesített szolgálatot. A MÁSZ Rt. Salgótarjáni Bányaigazgatósága 1948-ban Salgótarjáni Szénbányák Nemzeti Vállalat-tá alakult, majd az ebből kialakított három vállalat közül Ligday János a Nagybátonyi Szénbányák Nemzeti Vállalat alkalmazásába került 1951-ben. Ekkor készült önéletrajzát valószínűleg ezen átalakulással kapcsolatban kérték tőle.66 Lakásuk Budapesten volt, ahová minden szombaton hazajött és hétfőn hajnalban utazott vissza Salgótarjánba. Hétvégeken gyakran találkozott a közeli Hadik kávéházban barátjával, Dékány Andrással, a közismert ifjúsági íróval. Hajdani tengerészeti élményeit és az utazásain szerzett alapos ismereteit az író számos könyvében felhasználta. Felesége, a lehetőségekhez képest, mindig bőséges, jó ételekkel várta, és a szombati és vasárnapi ebéden kívül egy harmadikat is készített, amit hétfőn reggel öt órakor terített asztalnál együtt fogyasztottak el, mert így - úgymond - könnyebb lesz a hét többi napját átvészelni. A család harmincas években épült balatonfüredi nyaralójába előbb szovjet katonaságot szállásoltak be, majd államosították és számos lakót költöztettek bele. Idővel úgy tűnt, hogy sikerül néhány helyiséget visszakapni belőle. Ez ügyben többször járt a balatonfüredi tanácsnál. Tapasztalatait röviden foglalta össze: „Kevés bölcsességgel kormányozzák a világot, vajon mennyi juthat ebből Balatonfüredre?” Itt érte a halál 1956. október 7-én éjjel. 1. kép A Novara gyorscirkáló Forrás: www.kuk-kriegsmarine.at 66 Önéletrajz, családi tulajdonban
