Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Romhányiné Ligday Emőke: Ligday János
56 Ligday János A szorító munkaerőhiány miatt kénytelenek voltak több nőt munkába állítani, jóllehet a bánya eddigi gyakorlata szerint csak lányokat és gyermektelen asszonyokat szoktak alkalmazni, hogy az anyák otthon legyenek gyermekeikkel. Közben a bányatelepeken és a falvakban élő zsidókat elhurcolták, beleértve azt a nyolc embert is, akiket a bánya viszonylag sokáig meg tudott védeni. Landau Józsefnek sikerült valahol útközben egy kis cédulát kidobnia a vagonból, amelyet Ligday- nak címzett, és segítségét kérte. A levélke csodával határos módon el is jutott a címzetthez, de segíteni sajnos már nem tudott. (Landau József koncentrációs táborban halt meg, de családja életben maradt Izraelbe költözött. Évtizedekkel később egyik leszármazottja hazalátogatott és szerette volna meglátogatni Ligday János feleségét, addigra azonban már ő sem volt életben.) November elején a már hosszabb ideje fogva tartott Vida Jenőt is Auschwitzba hurcolták. Tilesch Alfréd helyettes bányaigazgató december 26-án öngyilkos lett. Amint a front egyre közeledett, a nyugtalanság egyre nőtt. A munkások igyekeztek családjukat biztonságosabb helyre vinni, ők maguk azonban nem hagyhatták el a hadiüzemet, mert katonaszökevénynek minősültek volna és statáriális eljárást folytattak volna ellenük. November, december folyamán a Nyilaskeresztes Párt harciassága tovább fokozódott és igen intenzív tevékenységet folytatott. Egyrészt „Fegyveres Nemzetszol- gálat”-ba toborzott 17 éven felüli férfiakat, másrészt internálással, koncentrációs táborba való elhurcolással fenyegetett minden ellenszegülőt.27 Bombázások, hatalomváltások Már október folyamán több ízben bombázták Tatabányát, de végül a szovjet csapatok csak december végére (december 25-27.) foglalták el teljesen. Menekülésük előtt a németek elzárták a város vízellátását, ami természetesen érintette a lakosságot és a bevonuló szovjet hadsereget is. A szovjet parancsnok ekkor megkerestette Ligday Jánost, aki jól tudott szlovákul, és így megértették egymást. Közölte vele, hogy, ha nem lesz víz, nem áll jót a katonáiért. A főfelügyelő két szovjet tiszt kíséretében éjszaka rejtekutakon elment és megnyitotta a központi vízelzárót. Többek között ez is oka volt annak, hogy amikor a németek visszatértek, már név szerint keresték, mint „zsidóbérencet”, de a munkások ezt megneszelve, előtte való éjszaka érte jöttek és az erdőn át elvitték a szárligeti vasútállomásra, ahonnan el tudott jutni a család balatonfüredi nyaralójába, és innen csak a harcok végeztével, május 2-án jött vissza Tatabányára. Önéletrajzának tanúsága szerint ezután kétszer is elfogták, de végül, többek között az általa megmentett Kovács és Köböl kommunista munkások hathatós segítsége nyomán, május 28-tól folytathatta munkáját és augusztus 3-án minden nehézség nélkül igazolta az igazoló bizottság. Egy 1945-ben írt listán több alkalmazott neve 27 MÓL. MÁK Rt. Z 992. 26. cs.
