Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Romhányiné Ligday Emőke: Ligday János
Ligday János 43 Romhányiné Ligday Emőke: Ligday János 1882-1956 Családi háttér, tengerész évek, tanulmányok Ligday János 1882. július 19-én született a Felvidéken található Sáros megyei Kisszebenben (szlovákul Sabinov, németül Zeben) Ligday András és Molcsán Terézia gyermekeként. A családban tíz gyermek volt: három leány és hét fiú. A szűcs- mester édesapa mestersége szerény, de kiegyensúlyozott anyagi körülményeket biztosított a népes családnak. Noha minden gyermeknek volt saját cipője, amikor ebben kimentek a befagyott tóra korcsolyázni, édesapjuk elvette tőlük és így kénytelenek voltak a továbbiakban mezítláb csúszkálni. A szülők minden gyermeküknek kenyeret adtak a kezébe: a lányok, a kor szokása szerint tanítónők lettek, a fiúk pedig különböző mesterségeket tanultak. A családi otthonban használatos nyelv a szlovák és a német volt, az iskolában pedig magyarul tanultak. A kisszebeni szülői házat mára már lebontották és az utcában emeletes blokkházak sorakoznak. A lányok közül egy Sopronba, kettő pedig a Felvidékre ment férjhez. A fiúk közül egy kivándorolt Amerikába, öten a Felvidéken maradtak, csak János került a mai Magyarországra. A monarchia széthullása bizonyos tekintetben a család széthullását is jelentette. Ligday János a helyi piarista gimnáziumban - az önéletrajz tanúsága szerint - jeles eredménnyel elvégezte az első négy osztályt. Jóllehet nagyon jó eszű volt, nem volt igazán kedve a tanuláshoz, így lakatosinasnak szegődött. Egészen 1901-ig géplakatossegédként, ill. kazánfűtőként dolgozott. Édesapja mindegyre próbálta rávenni a továbbtanulásra, de amikor egyszer a vita hevében megpofozta, a fiú megszökött otthonról és egyenesen Polába ment a Monarchia haditengerészetéhez. Itt 1902. október 10-én hadihaj ó-gépmesteri vizsgát tett. A családi hagyomány szerint a Monarchia Zenta nevű cirkálóján szolgált egészen 1905-ig. Önéletrajza szerint ezalatt két világkörüli úton vett részt. A Zenta cirkáló 1902. október 15. és 1903. október 6. között egy missziós és egyben kiképzési célokat is szolgáló utat tett az Adria - Szuezi csatorna - Afrika keleti partvidéke - Atlanti-óceán - Dél-Amerika nyugati partvidéke - Pola útvonalon. Későbbi életében szinte sohasem mesélt tengerészeti élményeiről, de ha megkérdezték tőle, hova menne vissza elsősorban, ha módja lenne rá, habozás nélkül mindig azt válaszolta, hogy Ceylon szigetére.
