Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Ravasz Éva: Réhling Konrád bányaigazgató
Réhling Komád bányaigazgató 35 A Budapest ostromakor tragikus körülmények között elhunyt vezérigazgató nem sejthette, hogy az általa említett, az első világháborút követő korszak tragédiáit fokozni képes esztendők következnek az ország és a társulat életében.42 A trianoni területvesztés revíziója (1938 - Felvidék, 1939 - Kárpátalja, 1940 - Kelet-Magyarország, Erdély), az elvesztett területek visszacsatolása a szénbányák fogyasztóterületeit megnövelte. Az 1939-ben kirobbanó második világháború terhei azonban a gazdasági élet valamennyi területét, és ezen keresztül az ország lakosságának mindennapi életét egyre súlyosabban befolyásolták. A kormány a háborúban való részvétel finanszírozására fokozatosan emelte az adókat és egyéb közterheket, drágult a felhasznált nyersanyagok ára és nőtt az élelmiszerhiány. Bevezették az élelmiszer-fejadagokat és a jegyrendszert. Jelentősen növekedtek a termelési költségek. Az ország német katonai megszállása, a front közeledte újabb tragikus következményekkel járt. A nyersanyagok - szén, alumínium, bányafa, gépalkatrészek stb. - rekvirálása, majd a termelő üzemek legfontosabb alkatrészeinek leszerelése, nyugatra hurcolása, a munkások katonai behívása a termelést ellehetetlenítette. Az itt élők életlehetőségét, biztonságát fenyegette a katonai jelenlét, a frontról érkező tragikus hírek, a bombázások szörnyűségei, a letartóztatások. Hónapokig tartó állóháború után a bányatelepek, községek területén 1945. március 21-el megszűntek a harcok. A tatabányai bányaigazgatóság felmérte a károkat, a vízzel elöntött bányák helyzetét, a romba dőlt épületeket, leszaggatott vezetékeket és szállítópályákat, a kifosztott élelemtárak, kórházak állapotát. Több hónapos kárelhárítás és munkaszünet után nagy nehézséggel beindult a széntermelés. A MÁK Rt. központi igazgatósága a helyi vállalatok kárfelmérése után igyekezett a termelést újraindítani, amely a háborús károk, a szakemberek és a termeléshez szükséges nyersanyagok, élelmiszerek hiánya miatt rendkívül sok nehézségbe ütközött. A bányatelepeken kialakult helyzetről részletesebben olvasható jelen kötetünkben, a Ligday János gépészeti igazgató életét bemutató tanulmányból. A romokban álló ország újjáépítéséhez nagy szükség volt energiára. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945. december 6-án határozatot hozott a szénbányák állami kezelésbe vételének előkészítéséről, amely 1946. június 26-án megtörtént. Az államosítás végrehajtása során a MÁK Rt. igazgatóságának tulajdonosi és gazdasági szempontból ketté kellett választani a széntermelő és az egyéb ipari létesítményeket. Megindult az üzemi és ingatlan leltárak elkészíttetése, ami bonyolult és hosszadalmas eljárás volt, hiszen területi, gazdasági, igazgatási és könyvelési szempontból az itt lévő bánya és ipari üzemek eddig egy egységet képeztek. A részvénytársaság központi igazgatóságának és végrehajtó bizottságának szinte valamennyi tagja hiányzott, elhunyt, vagy nyugatra menekült. Réhling Konrád lett az első számú vezetője az igazgatóságnak, így a bányák államosításának irányítása tulajdonosi részről az ő feladatát képezte.43 42 Vizer Vilmost csaknem ötven esztendőn át kifejtett színvonalas bányamémöki tevékenységéért 1943 áprilisában a bányaművelési tudományok tiszteletbeli doktorává avatták. A díszdoktori címet Sopronban a József Nádor Műszaki Egyetem kihelyezett Bányamémöki Karán adták át. BKL. 1943. 9. szám 43 A tatabányai bánya- és ipartelepek leltárkönyvei 1946-48. Tb. Lt. XIV/13.
