Ravasz Éva (szerk.): Férfiportrék a XX. századból - Tatabányai Levéltári Füzetek 13. (Tatabánya, 2011)
Tatár Imre: Emlékezés a bánhidai munkatáborra (1940–1944)
144 Emlékezés a bánhidai munkatáborra Miközben a századot már oda irányították, az M. kir. Iparügyi Miniszter arra utasítja az üzemet, hogy „csakis erkölcsi és nemzeti szempontból megbízható alkalmazottakat foglalkoztathat”. Aláírás Graff Sándor százados, hadiüzemi személyzeti parancsnok Más időkben egyébként e követelményt még elfogadhatónak is nevezhetnénk, de tudjuk, azokban az időkben bizonyos fogalmak új, sajátos jelentést kaptak. Az igen kemény idők - az egész ország számára - a német megszállással, főleg Szála- siék hatalomra kerülésével jöttek el. Az erőmű emberei számára is. íme a 66. számú hadiüzemi parancs, amelyet Bánhidán, 1944. november hó 29-én adtak ki. Ebben a hadiüzemi személyzeti parancsnok utasítja „az összes üzemek felelős vezetőit, valamint szakaszparancsnok urait, hogy a hozzájuk beosztott alkalmazottakat oktassák ki arra vonatkozólag, hogy személyes bejelentési kötelezettségüknek tegyenek eleget”. Egy példa, amiért a legkülönbözőbb igazolásokkal kellett az embereknek ellátni magukat: ’’Tájékozásul közlöm, hogy a m. kir. Honvédelmi Miniszter a szökött hadiüzemi munkások ellen razziák megtartását rendelte el. A razziákon elfogott szökevények elfogásuk után külön munkásszázadokba kerülnek és őket nem hadiüzemi munkára fogják befogni.” Az erőműbe is beköltözött a terror, íme a parancs záró része: „5. A munkásság magatartása. A m. kir. Honvédelmi Miniszter Úr 214.582/eln.l7/a.-1944 számú rendelete értelmében, értesítem valamennyi hadiüzemi alkalmazottat, hogy minden munka abbahagyás, önkényes eltávozás statárium útján lesz megbüntetve. Fenti parancsom tudomásulvételét valamennyi hadiüzemi alkalmazott nevének aláírásával igazolja. 1 db melléklet. Hüsz.pk. (alírás)” A háború végig viharzott Bánhidán is. Belül terror és a mémökök-munkások küzdelme az üzemben tartásért, s kint a bombázások, belövések, a harcok hullámzása. Kezembe került egy - már a háború után készült - leírás ezekről az időkről.8 Ebből merítek. Bemutatják az említett Graff Sándort: a háborúra készülődés apró jelei mellett kellemetlenebb intézkedésekkel is találkozhatunk. 1939-ben az üzem- igazgatóság új állást kreált: üzemi titkárt alkalmaztak. Az alkalmazandó üzemi titkár levelében furcsa kéréseket támaszt az üzemigazgatósággal szemben: 30 pontban ismertette feladatát. A munkásfelvételtől kezdve a sportegyesület ténykedéséig mindenbe beleszólási jogot kért. Megjegyezte, hogy tisztsége titokban kell, hogy maradjon. 1939. március elsején Graff Sándort - az új titkárt - havi 360 pengő összja- vadalmazással alkalmazták is. Üzemi titkár lesz, de alkalmat adnak neki, „hogy titkári működésén kívül a honvédelem érdekében munkálkodjék”. Graffnak évi 60 q szenet és havi 50 pengő lakbérpótlékot is adtak. Graff inkognitója hamar megszűnt, a szürke üzemi titkárból 1939. október 1-jén az üzemi munkásalakulat parancsnokává lépett elő. Ekkor adta ki az 1. számú üzemi parancsát, amelyben bejelentette, hogy az erőmű átalakult hadiüzemmé: „Az üzemi munkásalakulathoz tartoznak az MDVRT bánhidai erőművének összes alkalma8 Ez a leírás Gyimes Zsolt: Az MDVRT Bánhidai Erőműve 1925-1945 (1975) című szak- dolgozata, a következő idézetek ebből a műből származnak - B. Stenge Csaba.
