Tatabánya közigazgatási repertóriuma I. kötet - Tatabányai Levéltári Füzetek 3. (Tatabánya, 1997)

Bevezető

közigazgatás új alapokra szervezéséről, a tanácsrendszer kialakításáról. Az 1950. évi l-es törvény alapján megszűnt a régi államapparátus, megkezdődött az új államhatalmi, államigazgatási szervek megszervezése, az új államigazgatás kialakítása. 1950. augusztus 15-én megalakult a városi tanács, augusztus 18-án ülésezett először a városi végrehajtó bizottság (V. B.). Repertóriumunk következő két forráscsoportja e két testület munkájának ismertetése a testületi ülésekről készült jegyzőkönyvek alapján, felsorolva a tárgyalt témákat, azok előadóit és a tárgyalt ügyekben hozott határozatokat. Az l-es törvény meghatározta a tanácsok működésére vonatkozó részletes jogszabályokat. A tanácstörvény a tanácsokat, mint az államhatalom helyi szerveit az államhatalom legfelsőbb szerveinek, az országgyűlésnek és a Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendelte alá, a központi irányítás jogát a minisztertanácsra ruházta (MT). A Minisztertanács ezt a jogkört a belügyminiszternek adta át, amelyet a minisztérium a Helyi Tanácsok Főosztálya útján látott el. A törvény a megyeszékhely-városokat a megyei tanácsok működési körébe utalta. Ezek a városok - így Tatabánya is - a járási tanácsokkal azonos jogállást élveztek. A tanácsok a törvény meghatározása szerint az államhatalom helyi szervei, amelyek a Hazafias Népfronttal (HNF) együttműködve biztosítják a lakosság állandó és tevőleges részvételét a település társadalmi, gazdasági és kulturális életében. A tanácsok átvették a korábbi önkormányzati és az állami szervek helyi feladatait. A széttagolt helyi közigazgatási szervek feladatai a helyi tanácsok és végrehajtó bizottságok tevékenységi körébe összpontosultak. A tanácsok tagjait az 1950. évi 31. törvényrendelet szerint a lajstromos választás rendje szerint négy esztendőre választották. Az 1954. évi második tanácstörvény megszüntette a lajstromos választás intézményét, helyette bevezette a tanácstagok személy szerinti választását. A törvény előírása szerint a városi tanácsoknak legalább 21, legfeljebb 101 tagja lehetett. A tanácstagok mellett a törvény póttagok választását is előírta, akiknek a száma legalább feleannyi lehetett, mint a tanácstagoké. A tanácsok feladata a helyi gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenység vezetésén túl a törvények és rendeletek végrehajtása, az alárendelt államigazgatási szervek irányítása és ellenőrzése, az állami rend betartása, a helyi gazdasági terv és költségvetés elkészítése és ellenőrzése, a helyi gazdasági vállalatok irányítása, a szövetkezetek munkájának támogatása volt. A tanács költségvetését - amelyet a felettes megyei tanács hagyott jóvá - a feladataik ellátásához szükséges bevételek és kiadások, valamint az irányítása alá tartozó vállalatok költségvetése alkotta. A helyi tanácsok működési területükön szabályrendelet-alkotási jogkörrel rendelkeztek, amely szabályrendeleteket a megyei végrehajtó bizottság hagyta jóvá. A városi tanács általában kéthavonta ülésezett. Ha a tanács nem ülésezett, az l-es törvény értelmében feladatkörét a végrehajtó bizottság látta el. Azzal, hogy a végrehajtó bizottság ezt a helyettesítő jogkört gyakorolhatta, széles döntési jogosítványt kapott, ily módon a tanács szerepe gyakorlatilag háttérbe szorult. Az 1954-es II. tanácstörvény megszüntette a végrehajtó bizottságnak a tanács helyettesítésére szóló általános felhatalmazását, megerősítve a tanács elsődleges szerepét.