Tatabánya közigazgatási repertóriuma I. kötet - Tatabányai Levéltári Füzetek 3. (Tatabánya, 1997)

Bevezető

A megyei város (vagy rendezett tanácsú város) önkormányzatának két testületi szerve volt: a képviselő-testület és a városi tanács. Az önkormányzatot a képviselő-testület képezte. A városi képviselő-testület közgyűlési jegyzőkönyve repertóriumunk első forráscsoportja. A megyei város másik legfőbb szerve a városi tanács. Az 1030/1945. ME rendelet a közigazgatás háború utáni újraindítása során a megyei városokban visszaállította az 1929-ben megszüntetett városi tanácsot, amelynek jogköre és feladata megegyezett a törvényhatósági jogú városokéval, azzal a különbséggel, hogy a vármegye joghatósága alatt álltak, de a községeknél kiterjedtebb autonómiával rendelkeztek. A városi tanács határozatai ellen az alispánhoz lehetett fellebbezni. A városi tanács tagjai: a polgármester, polgármester-helyettes, főjegyző, tanácsnokok, tiszti főügyész. A városi tanácsnak, mint jogintézménynek széles körű feladatai voltak, jogállásánál fogva a város törvényhatóságának végrehajtó közege és egyben önálló közigazgatási hatóság is volt mindazokban az ügyekben, amelyeket a törvény, vagy a szabályrendeletek az illetékességi körébe utaltak. A tanács a polgármester tanácsadó testülete volt mindazokban az ügyekben, amelyek, mint egyéni hatóságnak a hatáskörébe tartoztak. A tanács intézte a város gazdasági ügyeit, kezelte a különféle elkülönített pénzalapokat, előkészítette a város gazdasági és szervezési ügyeinek közgyűlési tárgyalását. Szerteágazó feladatait jelzi, hogy míg a közgyűlés a három esztendő alatt 382 határozatot hozott, addig a városi tanács 1371 ügyben döntött. A közgyűlés és a tanács üléseit a polgármester vezette. A városi tanács ülésein tárgyalt napirendek és az ügyekben hozott határozatok jegyzőkönyveinek ismertetése repertóriumunk második forráscsoportja. Az újonnan létrehozott város közigazgatására embertpróbáló feladatok vártak. A háborút követő súlyos gazdasági helyzetben városi igényekhez igazodó körülményeket kialakítani nem volt könnyű feladat. A városi testületek által tárgyalt, jegyzőkönyvben rögzített témák két nagy csoportra oszthatók. Az egyik a városfejlesztés kérdésköre, a falusias és kolonizált településcsoportok egységesítése és fejlesztése a városi közlekedés megoldásával, egységes infrastruktúra (úthálózat, víz- és villanyszolgáltatás fenntartása és fejlesztése) kialakításával. Az államosításokat követően a Magyar Altalános Kőszénbánya Részvénytársaság (MÁK Rt.) által létrehozott és fenntartott intézményhálózat átvételéről, működtetéséről és fejlesztéséről kellett gondoskodni (élelemtárak, sütödék, kórház, Népház, gőzfürdő stb.). A város polgármestere a képviselő-testület alakuló közgyűlésén elmondott programbeszédében egyik legfontosabb feladatként jelölte meg a lakáskérdés megoldását, amely az alábányászások miatt létrehozandó új városközpont és új lakótelepek kialakításának előkészítési munkálatait jelentette a város testületei számára (óvárosi és újvárosi fejlesztések). A közigazgatási munka másik nagy területe a város polgárainak, a városban élő lakosság életének szabályozása. A városok ilyen irányú autonóm jogalkotó tevékenységéről érzékletes képet fest Kajtár István a városi önkormányzatokról írott könyvében: „A szabályrendeletek nemcsak a városi önkormányzat szervezetét,