Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Kaczián János: Szekszárd nagyközség rendezett tanácsú várossá alakulása 1905

Kulturális és egészségügyi közállapotok Az ország r. t. városai többnyire rendelkeztek kórházzal, fürdővel, kiépülőben volt a csatornahálózatuk és a vízvezetékük. A kulturális életnek olyan alapintézményei jöttek létre, mint a könyvtár, a múzeum, helyenként színház. Közjótékonysági intézmények működtek: szegényház, sínylődök háza, árva- és gyermekmenhely, népkonyha, hajléktalanok szállása, vagy ezek valamelyike. Szekszárdnak 1910-ben 1 közművelődési, 5 közegészségügyi és 4 közjótékonysági intézménye volt, a tízből ötöt a város tartott fenn, 9500 korona költséggel.

125 A város művelődési viszonyait egyfelől patinás iskolái, a múzeum és az önművelődést, a társas szórakozást segítő egyletek, másfelől a még jelentős írástudatlanság, az alacsony iskolai végzettség jellemezték. Írni - olvasni tudók aránya Szekszárdon 1881-ben 59,2%, 1900-ban 72,2%, 1910-ben 76,9%

126 Gyermekkert működéséről már Garay János kiskorától tudunk, amikor édesanyja a Garay család gyermekei mellett napközben a szomszédok, ismerősök kicsinyeiről is gondoskodott. Intézményes óvoda is korán nyílt Szekszárdon, a mai Széchenyi utcában a megyei könyvtár udvari épülete adott otthont az 1836-ban alapított intézménynek. A város a terheinek növekedése és egy újabb foglalkoztató teremmel való bővítés költsége elől mené127 külve, 1901-ben az óvodát állami kezelésbe adta. A gimnáziumára méltán büszke Szekszárd évi 10 ezer koronával járult hozzá az iskola fenntartásához. A tanulók létszáma meghaladta a 210 főt. Bonyhád gimnáziumába több diák járt, internátusa távolabbi települések gyermekeit is fogadni tudta. Wigand János szekszárdi igazgató és a képviselő-testület együtt kérelmezték a kultuszminisztertől, hogy az évi 10 ezer korona városi támogatást 40 férőhelyes internátus építésére fordíthassák, a szegény szülők gyermekeinek elhelyezését is segítve. A gimnázium melletti vásártéren kívántak építkezni A zajos vendéglátó Sk. 1910, B/8.; Budapest, 1916. Tóth, 1980, 3.: SZEKSZÁRD, I. 332. p. Kvt. jzk. 1905/39.