Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Kaczián János: Szekszárd nagyközség rendezett tanácsú várossá alakulása 1905

utcában. Gyakori lakossági tiltakozás lassította a terv elfogadását, a háztulajdonosok nem akarták vállalni a járdaépítés rájuk háruló költségeit.

85 Hat bérkocsi szolgálta a település határain belüli közlekedést, erről 1906-ban született szabályrendelet. A szolgálati idejük reggel 7 órától este 9-ig tartott. Hajtóik jogosítványt kaptak és tartoztak „a közönséget kiáltással kitérésre figyelmeztetni.". Összesen 5ÍK) lófogat és 19 ökrösszekér nyütte a város utcáit.

86 Az útkövezési tervek akkor gyorsultak fel, amikor a város 240 ezer korona kölcsön felvételére szánta el magát. A kövesút hasznot is hozhatott, az ún. kövezetvám-szedés jogát törvény szabályozta 1890 óta. Szekszárd is élni akart a lehetőséggel. A befolyt pénzből újabb utcák aszfaltozását tervezte, 30 évre kért kövezetvám szedési engedélyt, a hitelt vámbevételekből kívánta törleszteni. A bérbe adott vámszedési jog 10 500 korona biztos bevételt jelentett évente. Az árendás is jól járt: vámot szedhetett a vásárokban megforduló 6400 szekér után és a helyi kocsiforgalomért - évente 350 ezer q árut raktak ki-be a vasútállomáson -, de vámot kellett fizetni a lábon hajtott jószágokért is. Olcsón lehetett bárányt szállítani, darabját 2 fillérért, lovat és koporsót 1 koronáért, legtöbbe a zongora szállítása került (6 korona). Mint minden szabály esetében, ez alól is voltak kivételek. Nem fizettek vámot az uralkodóház tagjai számára történő szállításokért, mentességet élveztek a fegyveres erők, a posta és a vasút, a templom és az iskola építéséhez megtett teherfuvarok, valamint a közveszély esetén szükséges szállítások. A várható bevételből 31 utca 10 km hosszú, 40 ezer m

2 út kövezését remélték. A legforgalmasabb helyeken törött kő alapon bazalt kockakővel tervezték a burkolást - pl. a Béla király téren -, a kevésbé forgalmas utcákban pedig durva homokréteg alapon hasított visegrádi kővel. A 30 évre szóló hiteltörlesztés ellenére a pótadó meghaladta a 80%-ot, a 4-5 m szélességű útkövezések összköltsége valójában elérte a félmillió koronát. TMÖL: Kvt. jzk. 1913. március 29. H.V/72. 32. d. TMÖL: Kjfszb. 102/1905. Kvt. jzk. 162/1906. Ké. 1907. jan. 12/2. TMÖL: Kvt. jzk. 1909/141., 1911. február 9., 1912. október 9.