Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Dr. Braun Sándorné: Források

szőlőművelő lakosság képtelen borfogyasztási adó kötelezettségének és egyéb köztartozásainak eleget tenni akkor, amikor a rendelet értelmében kínálkozó kedvező alkalomból az igen szűkre szabott kontingentálás folytán alig részesül. Igaz, hogy Szekszárd és vidéke, valamint Tolnavármegye hegyi bort termelőként van beállítva, bár a béke boldog korszakában alföldi mintára itt is nagykiterjedésű úgynevezett lapi szöllők létesültek. Ezen szöllőknek a minden időkben alacsony szeszfokú termése, - de a kedvezőtlen esős időjárás, a szeptember első felében szenvedett nagy jégverés folytán a hegyi boroknak is igen silány minősége szinte égbekiáltóan kéri, hogy a borpárlattá való feldolgozás által eltüntessenek, és ezáltal legalább akkora segítséggel szolgálják termelőiket, hogy azok a szó szoros értelmében vett tönkrejutástól megmeneküljenek. Szekszárd és környékén alig van szántóföld, itt a főfoglalkozási ág a bortermelés, a lakosság tehát csakis abból élhet. Nagyméltóságod 156 500/1931. számú rendelete 2. §-ának utolsó bekezdése a borlepárlás mennyiségét az egyes szeszfőzdék termelő képességéhez is köti. Miután az itteni központi szeszfőzde akkora kapacitással bír, hogy a kért 800 hl. borpárlatot a kitűzött határidőig, 1932. évi augusztus hó 3l-ig előállítani képes, és miután annak közbecsülésben álló vállalkozója, Leopold Mihály maga is kéri, hogy havi cca. 1000 hl. bor kifőzésére, - illetőleg havi 100 hl., tehát összesen 800 hl. borpárlat készítésére kapjon engedélyt: erősen hiszem, hogy Nagy méltóságod a köz érdekében tett, és a fenti indokokkal támogatott előterjesztésemet méltányolni fogja, és annak helyt adni kegyeskedik. A Szekszárd és vidéke bortermelőinek nevében vagyok Nagyméltóságodnak alázatos szolgája Szekszárd, 1932. január 5. Polgármester