Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Dr. Braun Sándorné: Források

pasztalat szerint, évenként több mint 20 000 pengő jövedelmet biztosít. A tágas piacteret, amelyről azelőtt az élelmiszereket és a tejneműeket sárosan, porral telítetten vitték el, ma évtizedekre szóló vastag topeka- aszfalt burkolás vonja, és méltó a rajta álló Isten-házához és a fentebb leírt monumentális épületekhez. Az imént említett közegészségügyi és városszépészeti szempontok mellett a piactér rendezésére még azért is szükség volt, mert az eddigi tengelyig érő sáros állapot miatt a város idegenforgalma oly nagy mérvben kezdett elmaradni, hogy a városnak e címen direkt és indirekt jelentkező vesztesége többet jelentett volna, mint a rendezési költség hosszabb lejárat melletti évi amortizációja. Tolna vármegye alispánja 19 58011927. számú leiratában a tiszti főorvos és az állategészségügyi tanácsos véleménye alapján figyelmeztette a város közönségét, hogy az igen régi, nagyközségi világban épült és összedűlő félben levő közvágóhíd helyett újat építtessen, mert a jelenlegi egyenesen veszélyezteti a közegészségügyet. A város közvetlen a háború előtt már versenytárgyalást hirdetett egy új vágóhíd építésére, azonban a keresztülvitelt a világháború megakadályozta. Az alispáni leirat ellenére ma is a jó messze lévő, és télvíz idején teljesen megközelíthetetlen, - a közegészségügyet megcsúfoló rozoga faépület áll, mert a város várt a kedvezőbb feltételű hosszúlejáratú kölcsönökre. Ez az állapot, minthogy a városnak jelenben jéggyára sincsen, tovább fenn nem tartható. Szekszárd városa, - amelyben még a folyó év folyamán a közel 800 ágyas kórház is megnyílik, és amely egyéb közegészségügyi intézményeivel a régi állapottól eltérően óriásit haladt, - nem nélkülözheti a jéggyárral és hűtőházzal kombinált rendes vágóhidat. A létesítendő mű a veszprémi és a mohácsi vágóhidak mintájára, tökéletesebb formában épülne és körülbelül ugyanannyiba is kerülne. A mű alkotásához tehát 250 000 pengő hosszúlejáratú kölcsön volna szükséges, amelynek a törlesztésére az évenként biztosan befolyó vágóhídi díjak szolgálnának, és amelyek nem lennének nagyobbak, mint a veszprémi, illetve mohácsi díjak.