Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Dr. Dobos Gyula: Neves szekszárdiak

tisztségviselői tevékenységének elismerését Szekszárd mellett Bölcske, Dombóvár, Döbrököz, Dunaföldvár, Gyulaj, Nagykónyi és Szakcs települések díszpolgárukká választásával fejezték ki. A politikától visszavonulva, a Városok és Vármegyék Országos Mentőegyesületének ügyvezető alelnökeként fejtett ki hasznos tevékenységet. Az 1929. november 20-i vármegyei közgyűlés korábbi érdemeiért a törvényhatóság örökös tagságával tisztelte meg. Élete utolsó időszakát a politikától visszavonulva Budapesten töltötte. Egyre többet betegeskedett és szervezete nem tudott megbirkózni a gyógyíthatatlan betegséggel. Életének 73. évében, 1937. karácsony első napjának reggelén a fővárosban hunyt el. Felesége, Angster Aranka férje végakaratának megfelelően a Kerepesi temető ravatalozójában vitéz Markray Lajos tolnai prépost plébánossal végezette a gyászszertartást. Ezt követően az elhunytat vasúton Szekszárdra szállították, ahol a belvárosi templomban helyezték ravatalra, mint az egyházközség egykori elnökét. A délutáni gyászszertartást Virág Ferenc pécsi megyés püspök, az elhunyt barátja végezte. A templomból induló menetet Kiss Lajos szekszárdi apátplébános, felsőházi tag vezette. Az óriási részvét mellett zajló temetésen a sírnál a város díszpolgárát vitéz Vendel István polgármester búcsúztatta. Felesége mellett 7 gyermeke és 13 unokája is gyászolta.