Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)
Dr. Dobos Gyula: Neves szekszárdiak
Wosinsky Mór 12 (1854-1907) Apja Wosinsky István gyógyszerész az 1830-as lengyel forradalom leverését követően menekült Magyarországra. Pesten kapott állást, majd az orvosi egyetemen folytatta tanulmányait. 1948. márciusában sebész, szemész és szülész szakorvosként Tolnán praktizál. 1848-ban belép a magyar honvédseregbe és katonai főorvosként dolgozik. A szabadságharc bukását követően Tolnán folytatja orvosi működését. Megnősül, házasságából 5 gyermek születik, köztük 1854-ben Móric. Wosinsky Mór a papi hivatást választja. 1881-ben kerül az Apponyi család kegy urasága alá tartozó lengyeli plébánia élére. Megismerte a nagyműveltségű főúr országos hírű könyvtárát, képzőművészeti gyűjteményét, tanulmányozta a külföldi és hazai történeti és régészeti műveket. Gróf Apponyi Sándor anyagi támogatása mellett ásatta meg a lengyeli „sánc" nevű őskori, főleg kora rézkori (lengyeli kultúra) telephelyet és temetőt. Ezt követően számos külföldi lelőhelyet, múzeumok sorát kereste fel és megyénkben jelentős régészeti lelőhelyek feltárásban vett részt. Munkájának tapasztalatait tudományos kiadványokban közölte, népszerű előadásokat tartott. Feltárások eredményeként jelentős mennyiségű és értékű régészeti anyag bemutatására szükségesnek tartotta egy Tolna megyei Múzeum létrehozását. Apponyi támogatta a tudós pap törekvését, kezdetben az első leletek a lengyeli kastély termeibe és a plébániára kerültek, de ez hamar szűknek bizonyult. Wosinsky Mór lengyeli, závodi és apari plébánián folytatott szolgálatát követően 1894-ben már a szekszárdi élén áll. 1895-ben Dr. Mészáros Gyula: Wosinsky Mór és a szekszárdi múzeum. In.: A szekszárdi BBAM füzetei 6.- Szekszárd, 1966. Tolna Megyei Tanács Művelődésügyi Osztály 3-7. p.
