Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Dr. Dobos Gyula: Neves szekszárdiak

Az alispáni 1947 április 2-i döntése szerint dr. Treer István kórházigazgató főorvos jogosulttá vált visszamenőleg, hazaérkezésétől egy összegben illetményére, lakbérsegélyre, valamint családi pótlékra. 1947. augusztus 16-án „végelbánás alá vonással" a főispáni határozat már elbocsátásáról szólt. Az 1947. szeptember 3-i véghatározat, amely az igazgató főorvos kérelmeinek teljesítését követően született 43 szolgálati évet állapított meg nyugdíja alapjául.

114 A kötegben található egy gépelt fogalmazvány, amely gyakorlatilag Dr. Treer István igazgató munkáját részletesen és reálisan összegzi: „1926-1930 között a régi 350 ágyas kórházat szakértelemmel és körültekintéssel 850 ágyas modern, országosan elismert közkórházzá fejlesztette. Ennek keretében berendezte és felszerelte az ország legnagyobb, 150 ágyas speciális tüdőbeteg osztályát és e munkájával különösen szolgálta a nép érdekét. Kórházigazgatói működése alatt megszervezte a közkórház keretében a szekszárdi mentőállomást két autóval. Bérbevette és megszervezte a szekszárdi határban fekvő 122 kh-as palánk-pusztai tanyarendszerű elmebeteg foglalkoztató telepet, amely ellátta nagy sertéstenyésztésével, tehenészettel és konyhakertészetével a kórház napi 1000főnyi élelmezési szükségletét, tehát a tejet, zsírt, húst és zöldségféléket. Kibővítette illetőleg újjászervezte az 50 főnyi családápolási elmebeteg telepet 6000 főre Szálka, Belac, Kakasd és Sióagárd községekben. Mit a szekszárdi vöröskereszt elnöke évente gyűjtéseket rendezett és így több száz szegény gyermeket látott el ruházattal és élelemmel." 114 TMÖL. AI. 16848/1947. A 29 év munkaviszonyhoz 5 főiskolai, I. és II. vh. alatti csapatszolgálatból, 4 +5 hadi évet elismerve, fizetési 100 %-ában határozták meg nyugdíját. (361 Ft)