Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Dr. Dobos Gyula: Neves szekszárdiak

ságírói vénáját kihasználva azon levéltárosok számát gyarapította, akik a feltárt anyagból cikkeket, tanulmányokat publikáltak a nagyközönség számára. Közölt cikkeket a megye Rákóczi kori emlékeiről, 18. századi jobbágymozgalmakról, a robotos világról, boszorkányperekről, utolsó nemesi felkelésről, 1948-49-ről, a megye történelmi nemesi családjairól (Perczelek, Garay, Csapó család, Bezerédj Pál, stb.). Gazdag adatokat gyűjtött Bezerédj István és Perczel Mór élet- és jellemrajzának megírásához. Országosan is jelentős témát dolgozott fel, amikor összegyűjtötte Bezerédj István selyemtenyésztés érdekében folytatott tevékenységét. Ezzel mintegy kiegészítette a Selyemtenyésztés története Tolna vármegyében című müvét. Önálló kötetben is megjelent művei: a Széchenyi nemzetségről", a „Széchenyiekről" , a „Bátai apátság rór és „Szegzárd-e vagy Szekszárd?" című munkái. Valamennyi kutatási eredményeken alapuló „új csapáson haladó történelmi vázlat"

100 Igazán nagy eredményt nem sikerült elérnie, ezt maga is érezte, amikor arról vallott, hogy az írói foglalkozás hálátlan és tövises útjain döcög, de erről nem tud letérni, és mindaddig teszi, amíg a toll ki nem hull fáradt kezéből. Mintegy megérezte, hogy a sors milyen véget szánt neki. 1904. április 7-én hivatalába ment, íróasztalán felhalmozott iratok rendezésébe kezdett, majd rosszul lett. Úgy távozott, mint ahogyan egyszerűen, szerényen, pózolás és nagyzolás nélkül, csendesen leélte életét. TVM, 1904. április 10. számában jelent meg nekrológ Székely Ferencről.