Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)
Dr. Dobos Gyula: Neves szekszárdiak
Közép-Európában is. A könyvkötészetben sok idénymunkást foglalkoztattak. A könyvkötészet termékeit, mappákat, írótömböket, előjegyzési füzeteket egyéb irodai iskolai eszközöket a nyomdához tartozó Garay téri könyv- és papírkereskedés értékesítette. Az első világháború megszakította az addig töretlen fejlődést. A behívások miatti munkáshiány enyhítésére a dunaszerdahelyi fogolytáborból 16 orosz könyvkötő került az üzemhez. Molnár Mórnak sikerül a katonai szolgálat alól mentességet szereznie, majd előnyösnek tűnő társulást hozott létre a Franklin nyomdával. Ekkor 21 lóerős villamosgéppel és 140 fővel termelő üzem pl. csak Ausztriába évi 90000 korona értékbe szállított naptárakat. 85 1919 áprilisában az üzemet szocializálták, termelési biztosává Molnár Mórt nevezték ki. 1920- ban a lyoni vásáron bőr- és papíráru termékeivel a Molnár nyomda sikert aratott, a francia megrendelések teljesítése azonban a közben bevezetett magas vámtételek miatt nem lett gazdaságos. 1921- ben Molnár Mór kilépett a vállalat igazgatótanácsából, de a következő évtizedben budapesti irodája lett az rt. kizárólagos képviselője. 1932-ben Molnár és Fia névvel új nyomdát alapított. A megye lapkiadásában meghatározó szerepet töltött be a Molnár-féle Nyomdai Műintézet és Szabadalmazott Iróaljzatgyár tevékenysége. A Tolnamegyei Közlöny, a Közérdek, Tolnavármegye, Tolnavármegye Hivatalos Lapja, a Protestáns Lap, Tolnai Reformátusok Lapja, az Igazság, 1919-ben a Tolna Megyei Vörös Újság, 1919. augusztusától a Tolnamegyei Újság, 1921-től a Tolna Megyei Nemzedék valamint a különböző egyletek, egyesületek kiadványait itt nyomták. E nyomdában készült 1000 példányban, 1941-ben Vendel István kötete, Szekszárd megyei város monográfiája. Molnár Mór életének utolsó évtizedeit a fővárosban töltötte. 1959-ben, 84 éves korában autóbaleset áldozata lett. 86 Nagy Magyar Compass 1918-1920. -közli dr. Szilágyi i.m. 34 p. Dr. Szilágyi Müller Ferenc közlésére hivatkozik: SZEKSZÁRD, 1996. 35. p.
