Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Dr. Dobos Gyula: Neves szekszárdiak

olaszországi tanulmányútja befejezését követően, a már atyja idejében országos hírű ózsáki mintagazdaságban gabonát, dohányt és kendert termeszt, folytatja az erdőirtást, nádvágást és a földek trágyáztatását. Neje, Jacobi Lívia 1905-ben azt írta Szabó Ervinnek, hogy az ózsáki munkások az ország legjobb béreit kapták. Tény volt az is, hogy az ottani tejet a háború és forradalmak alatt ingyen itták a gyerekek, és emellett több ezer öltözet ruha jutott a rászorult kicsinyeknek. A Munkácsy u. 15 alatti háznak Szabó Ervin és Jászi Oszkár mellett gyakori vendége Babits Mihály, Csók István és Hegedűs Lóránd. Az 1909-ben Leoploldékhoz látogató Ady szekszárdi útját Gál István örökítette meg „ Ady Szekszárdon" és „A senki Dunája" című írásaiban. A politizáló és szociológus Leopold 1905-ban tagja lett az általános, egyenlő, titkos választójog ligájának, majd 1906-ban a Duna-balparti Demokrácia szabadkőműves páholyba is felvették. Barátai benne látták a magyar szociológia nagy reménységét. 1912-ban jelent meg a Presztízs című műve. Bár angol, amerikai fogadtatása kedvező volt, nem hagyott maradandó nyomot az angolszász nyelvterületen. A német társadalomtudomány jobban hasznosította megállapításit. Nálunk Jászi Oszkár a Huszadik Században, Babits a Nyugatban méltatta Leopold Lajos művét. Alkotását 1987-ben Bártfai László bibliográfiával, jegyzetapparátussal és utószóval ellátva megjelentette, és ismét felfedeztette az olvasókkal. Leopold Lajos gyakran tartott előadásokat a Szekszárdi Kaszinóban, amelynek száznál több kötetet is adományozott, cikkei jelentek meg unokatestvére, Leopold Kornél lapjában a Tolnavármegyében. 1917-ben adta ki Elmélet nélkül című tanulmánykötetét. A háború végén közéleti szerepet vállalt, ő lett a Magyar Vöröskereszt Egylet Elnöke, felkutatta és hazasegítette, pl. a fogságba esett Babits Istvánt, a költő öccsét. Áldozatkész tevékenységéért megkapta a Signum Laudis kitüntetést. Az 1920-as években felköltözött a fővárosba, ahol szociológia művelése helyett agrárgazdaságtannal kezdett alaposabban foglalkozni. 1924-1925-ös amerikai útja alatt szerzett tapasztalatairól, élményeiről Aranykapu című művében számolt be. Gál István Leopold Lajos alkotását az