Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Aradi Gábor: A telefonhálózat kiépítése Szekszárdon

A tervek ellenére azonban az említett települések mégsem a dombóvári városi hálózathoz, hanem a szekszárdihoz csatlakoztak. Ennek hátterében a kereskedelmi miniszter 1910-ben meghozott döntése állt. Beleegyezett abba, hogy Tolna vármegye területén, a vármegye székhelyének, mint főközpontnak bevonásával, az anyagi eszközeitől függően, az állam saját költségén létesít környékbeli távbeszélő hálózatot. Ebbe az akcióba minden olyan községet hajlandó volt bevonni, melyekben a szükséges feltételek teljesültek. A környékbeli hálózat kiépítése azoknak a településeknek is érdekében állt, melyeken már működött a városi hálózat, így érthető, hogy Paks is részt vett ebben az akcióban. Három előfizetőt is gyűjtött (Paks község, Paks-Vidéki Takarékpénztár rt., Dr. Grosch József és Kiss Pál). Paks mellett Fadd, Dunaszentgyörgy, Nagydorog és Bölcske tudta teljesíteni a feltételeket a dunaföldvári járásból. Itt meg kell említeni azonban azt, hogy a „távolmaradók" közt olyan település is akadt, amely nem akart erre az rendszerre áldozni. A kiskajdacsi uradalom és Grósz Zsigmond kereskedő kijelentették, hogy csak interurbán állomásra hajlandók előfizetni. A környékbeli hálózat számukra kevés volt, hiszen van távíró állomásuk. Ez elegendő számukra a külvilággal való kapcsolattartáshoz. Ugyanez a törekvés figyelhető meg a völgységi járásban lévő Szászvár esetében, mely külön kérvényt nyújtott be a kereskedelmi miniszterhez interurbán összeköttetés létesítése érdekében. A simontornyai járás 26 községe közül csak négyből érkezett be szabályos pályázat (Gyönk, Hőgyész, Kölesd, Nagyszékely). Ennek oka nem az érdektelenség, hanem a fizetőképesség alacsony foka volt. Bizonyos mértékig hasonló, de egyben eltérő képet mutatott a dombóvári és a tamási járás. A települések egy részénél itt is hiányzott az anyagi erő. Azonban az itt lévő nagyobb uradalmak tulajdonosainak tőkeereje segíthette a telefon bevezetését. Még a területükön található eszmei községek (pl. Majsamiklósvár, Újdombóvár), puszták (Tüske, Alsóleperd) is előbb tudtak telefonhoz jutni, annak ellenére, hogy a minimális feltételek teljesítésén túl 600 korona évi előfizetési díjat is kellett fizetniük. A jelentkezések összesítése után megindultak a szerelési munkálatok. Azonban, továbbra is, a munka gyorsasága a költségvetés mindenkori helyzetétől függött. Időnként meg kellett állni, a