Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Aradi Gábor: A telefonhálózat kiépítése Szekszárdon

Dunaszentgyörgy nem tudott egyetlen előfizetőt sem regisztrálni, de a képviselő-testület vállalta a költségek fedezését. Kérte azonban, hogy a hozzájárulási összeg befizetése csak 1895-ben váljék esedékessé.

52 Madocsa, Nagydorog és Bölcske a nehéz anyagi viszonyaira való tekintettel nem tudott hozzájárulni a beruházáshoz. Az utóbbi településen az elmúlt évben tűzvész és fagykár is volt. Gindlicsalád, mely a közelmúltban vált különálló pusztákból egységes községgé, szintén a nehéz anyagi viszonyokra hivatkozott, bár a frissen alakult település vezetése fontosnak tartotta a telefon bevezetését.

53 A dunaföldvári járás nagyobb településeinek válaszait elolvasva az alispán megállapította, hogy ha „a dolog így maradna, akkor az nagy akadály lenne' a hálózat kiépítése előtt. Végső soron nem a települések vonakodása, hanem a többség fizetésképtelensége miatt, a 19. században nem épült meg a törvényhatósági telefonhálózat. Az 1894-es szervezés kudarcáról konkrétan a levéltári forrásokban nem maradt fenn irat. A sikertelenség csak közvetetten mutatható ki. Egy 1901-ben készült felmérés szerint Tolna megyében még nincs ilyen hálózat.

54 A törvényhatósági telefonhálózat kiépítése azonban nem került le a napirendről. 1899-ben a járási székhelyeket a megyeszékhellyel összekötő telefonvonal költségét kiszámította a szekszárdi államépítészeti hivatal. A számítások eredménye az alábbi táblázatban látható. Vonal Távolság (km) Állomások száma Költség (korona) Szekszárd - Bonyhád 21,3 2 1688,50 Bonyhád — Dombóvár 45,5 1 3335,00 Szekszárd - Paks 37,0 1 2683,50 Szekszárd - Gyönk 35,9 1 2544,04 Gyönk - Tamási 22,9 1 1723,75 Összesen: 11974,79 TMÖL AI 843/1925. Az 1894. III. 5-i levél. TMÖL AI 843/1925. Az 1894. II. 23-i, 25-i, II. 26-i, III. 3-i levelek. OBERHÄUSER, 1901. 853. p.