Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Major Attila: A villamosítás Szekszárdon

aszfaltjárdákon a tündéries fényben. Úszunk a fényárban, (csak aztán a fény ára miatti adósságban ne ússzunk!) úszunk az örömben, úszunk a boldogságban. Éljen a villany! A régi petróleumlámpák sötét üvegje s barna oszlopa szomorkodva néz bele a ragyogófénybe s irigység fogja el valamennyit... Csakhogy a villany legtöbb helyütt már 11 órakor kialszik, szülvén az utcákon egyiptomi koromsötétet s a szüretről jövő kapatos emberek ajkán lobogó káromkodást. Hát bizony, a mi kedves városunk most úgy néz ki, mint a minden oldalról megdrótozott fazék: telegráf, telefon, villany sodronyok sűrű hálózata valóságos dróterdővé teszi utcáink tetejét, de hát jól van ez így..." Maradtak olyan utcák is, ahová nem csak hogy lámpákat nem helyeztek, hanem még oszlopokat és vezetékeket sem építettek. Az ilyen utcákban ég néha egy - egy petróleum-lámpa, „versenydühösen ég, lobog egész gőzerővel, egész világos reggelig, hogy a villanyt megszégyenítse.. " Ezekben a napokban már megtörtént az első áramszünet is, melynek okait nem sikerült felderítenem, de valószínűleg a kezdeti nehézségek, a gyakorlatlanság okozhatta. Az eset azért volt emlékezetes, mert az izraelita templomban éppen ima ideje volt. Tehát megesett, amit az újságíró a villamos világítással kapcsolatban jósolt, vagyis az, hogy valamely kiismerhetetlen okból kialszik, cserbenhagyja használóját. Még 1901. szeptember havában megtartották az első „VillaCT mos Kaszinó estélyt". A tudósítás szerint, hogy a villamosság feletti ünnep teljessé váljék, megtiszteljék a vállalkozót, Rotthler Györgyöt, a villamos telep igazgatóját két gróf, egy bíró és egy országgyűlési képviselő társaságában felvették a kaszinó tagjának. Októberben a villanytelepen megtörtént az első felülvizsgálat, amelyet Wittmann Ferenc, a Budapesti Műszaki Egyetem nyilvános tanára végzett 800 korona tiszteletdíjért. Néhány részletet a felülvizsgálat jegyzőkönyvéből: „A háromvezetékű áramfejlesztő rendszer

53 megfelel a helyi viszonyokTMK, 1901. szeptember 22. 38. szám. A szövegben említett háromvezetékes rendszer 440/220 Voltos egyenáramú rendszer volt. A két szélső vezető között kétszer akkora feszültség van, mint bármelyikük és a középvezető között. A világítási és egyéb kis fogyasztókat bármely szélső és a középső vezető közé, a nagyfogyasztókat (motorokat, a 9