Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)
Major Attila: A villamosítás Szekszárdon
Majd a következőképpen fejezi be a cikkét: „Az új képviselő testület érdemeket fog szerezni magának a közérdek előmozdítása terén, ha végre a sok keserves panaszt megszívleli és segíteni fog a világítási mizériákon. Reméljük, hogy a közönség jogos kívánságát meg is valósítja, mert különben nem méltóan képviseli a város lakosságának akaratát." A képviselő testület, ha nem is a cikk hatására, megkezdte a tájékozódást világítás-ügyben. Erre utal, hogy 1897 februárjában Szekszárdra látogatott az Egyesült Villamossági Rt budapesti főmérnöke, hogy a felállítandó villanytelep ügyében szemlét tartson. Tájékoztatása szerint az lehet a létesítés feltétele, hogy legalább ezer „láng" legyen biztosítva. 14 Az árra vonatkozó ajánlata: egy 16 gyertya fényű izzólámpa óránként 2 krajcárba kerülne, de ebből az árból engedni lehetne abban az esetben, ha ezer lángnál többet rendelnének meg bekötésre. A budapesti cég helyi megbízottja a bekötések megrendelésére Kiss Ignác kereskedő lett. Bár az újságokban gyakran lehetett találkozni Kiss Ignác nevével, 15 a jelentkezések sehogyan sem akartak szaporodni. Ugyanezen újság a 13. számában ismerteti a Budapesti Acetylen gyár ajánlatát, gázvilágítás bevezetése céljából. Mostanában már egyre inkább erősödik a vágy egy modernebb, jobb minőségű közvilágítás és magán világítás Szekszárdon történő bevezetésére. Az újságok immár tavasszal is foglalkoznak a világítás kérdésével, ez valószínűleg a közönség nyomására is történt, hiszen a lassanként meginduló polgáriasodás egyre inkább megkövetelte a jobb minőséget. Megfelelőnek találnák a gázvilágítást is, csak már történjen valami. Ilyen irányú esemény volt 1897 márciusában az, amikor az Egger cég egyik mérnöke látogatott Szekszárdra, hogy tárgyalásokat folytasson a villamos világítás létrehozása ügyében. Az Egger cég hajlandó lett volna egy villanytelepet felállítani, amely 100 - 150 ezer forintba került volna. Előlegként 16-20 ezer forint biztosítékot kért a várostól. Ha villanyteAbban az időben az izzólámpát többnyire „láng"-nak nevezték az addig megszokott gyertyák vagy petróleum-lámpák lángja alapján. A „16 gyertya fényű" láng megfelelt annak a fényességnek, amit valóban 16 gyertya biztosított volna. Ez közelítőleg ma egy 25 W-os izzónak felelne meg. 15 TVM 1894 február 28, 9. szám.
