Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Major Attila: A villamosítás Szekszárdon

Majd a következőképpen fejezi be a cikkét: „Az új képviselő testület érdemeket fog szerezni magának a közérdek előmozdítása terén, ha végre a sok keserves panaszt megszívleli és segíteni fog a világítási mizériákon. Reméljük, hogy a közönség jogos kívánságát meg is valósítja, mert különben nem méltóan képviseli a város la­kosságának akaratát." A képviselő testület, ha nem is a cikk hatására, megkezdte a tájékozódást világítás-ügyben. Erre utal, hogy 1897 februárjában Szekszárdra látogatott az Egyesült Villamossági Rt budapesti fő­mérnöke, hogy a felállítandó villanytelep ügyében szemlét tartson. Tájékoztatása szerint az lehet a létesítés feltétele, hogy legalább ezer „láng" legyen biztosítva. 14 Az árra vonatkozó ajánlata: egy 16 gyertya fényű izzólámpa óránként 2 krajcárba kerülne, de eb­ből az árból engedni lehetne abban az esetben, ha ezer lángnál többet rendelnének meg bekötésre. A budapesti cég helyi megbí­zottja a bekötések megrendelésére Kiss Ignác kereskedő lett. Bár az újságokban gyakran lehetett találkozni Kiss Ignác nevével, 15 a jelentkezések sehogyan sem akartak szaporodni. Ugyanezen újság a 13. számában ismerteti a Budapesti Acetylen gyár ajánlatát, gázvilágítás bevezetése céljából. Mosta­nában már egyre inkább erősödik a vágy egy modernebb, jobb mi­nőségű közvilágítás és magán világítás Szekszárdon történő beve­zetésére. Az újságok immár tavasszal is foglalkoznak a világítás kérdésével, ez valószínűleg a közönség nyomására is történt, hi­szen a lassanként meginduló polgáriasodás egyre inkább megkö­vetelte a jobb minőséget. Megfelelőnek találnák a gázvilágítást is, csak már történjen valami. Ilyen irányú esemény volt 1897 márci­usában az, amikor az Egger cég egyik mérnöke látogatott Szek­szárdra, hogy tárgyalásokat folytasson a villamos világítás létre­hozása ügyében. Az Egger cég hajlandó lett volna egy villanytele­pet felállítani, amely 100 - 150 ezer forintba került volna. Előleg­ként 16-20 ezer forint biztosítékot kért a várostól. Ha villanyte­Abban az időben az izzólámpát többnyire „láng"-nak nevezték az addig megszokott gyertyák vagy petróleum-lámpák lángja alapján. A „16 gyertya fényű" láng megfelelt annak a fényességnek, amit valóban 16 gyertya biztosított volna. Ez közelítőleg ma egy 25 W-os izzónak felelne meg. 15 TVM 1894 február 28, 9. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents