Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)
Major Attila: A villamosítás Szekszárdon
problémát Irving Langmuir 5 (1881 - 1957) amerikai fizikus és kémikus oldotta meg azzal, hogy 1913-ban létrehozta a gáztöltésű izzólámpákat. A lámpákban nemesgázt alkalmaznak. Kisebb lámpáknál argont, a nagyobbakban kriptont. A töltőgáz nyomása üzem közben, tehát amikor az izzó világít, közelítőleg a külső levegő nyomásával azonos. Az izzólámpák fejlődéséről úgy kaphatunk jó képet, ha összehasonlítjuk az izzószál hőfokát a különféle lámpáknál: Szénszálas légüres izzólámpában 1800 C Wolframszálas légüres izzólámpában 2100 °C Wolframszálas gáztöltésű izzólámpában 2500 °C Wolframszálas kripton töltésű izzólámpában ...2800 °C A továbbiakban sem szűnt meg a világítás korszerűsítésére való törekvés, ma mindenki előtt ismeretesek a fénycsövek, reklámcsövek, energiatakarékos égők, a halogén izzók, melyek fejlesztése még mindig nem fejeződött be. Ezen áttekintő bevezető után azt vizsgáljuk, hogyan alakult Szekszárd város világítása ezekben a hősi időkben, mikor, hogyan, milyen megoldással született meg a városban a villamos köz- és magánvilágítás. Szekszárd világítási helyzete az 1800-as évek végén Szekszárd az 1890-es években nagyközség volt, lakosainak száma valamivel több, mint 14000 fő. A fő termelési ág a szőlő volt, elsősorban az 1891 - 92-ben bekövetkezett filoxéra-járvány kitöréséig. Ebben az időben az állomány jelentős része elpusztult, később újra telepítették. 1891-ben Szekszárd lakosságának közel 86 %-a földművelésből élt. De az 1800-as évek derekán - végén elég jelentőssé vált a kézműipar is, így voltak bőr- és textilipari, faipari, vas- és fémipari, élelmiszeripari, építőipari kézművesek, és ugyancsak jelentős volt a fazekasság. 5 JESCH, 1963.
