Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Major Attila: A villamosítás Szekszárdon

datokat napról-napra elvégezze. Annak idején jellegzetes figurája volt a városoknak, nagyközségeknek, amint esténként, reggelenként létrájával a vállán oszloptól oszlopig sétált, és elvégezte aktuális feladatát. A gázvilágítás minőségi változást hozott a közösségi világítás terén. Egyrészt nagyobb fényerőt biztosított, ezért megnőtt a megvilágított terület, tisztábbak maradtak a világító testek, és a lámpagyújtónak nem kellett a hosszú létrát magával cipelni, mert a földön állva egy - szintén hosszú - gyújtókampóval tudta meggyújtani, illetve reggel eloltani a lámpát. A gázvilágítás nem volt hosszú életű, mert nemsokára felváltotta a villamos világítás, ami még kényelmesebb volt, mint a gáz. Egy helyről lehetett bekapcsolni, kikapcsolni, nem kellett állandóan karbantartani, nem volt robbanásveszélyes, és valamivel nagyobb fényt is adott, mint a gázlámpa. Volt olyan település, ahol a gázvilágítás ilyen vagy olyan okból ki is maradt, és a petróleumlámpás világítást rögtön a villamos világítás követte. Ilyen nagyközség volt Szekszárd is. Eltekintve attól, hogy a község nagyobb helyiségeiben használták az acetilén gázos világítást, a közvilágításban ez a megoldás nem kapott szerepet. Akkoriban nagyon sok hír és álhír járta be az országot arról, hogy itt vagy ott acetilén készülék robbant fel, károkat, sebesüléseket okozva. Lehetséges, hogy Szekszárd akkori vezetősége tartott ezektől a problémáktól, ezért nem szorgalmazta a gázvilágítást. Olajlámpa és létrás gyújtója (Garay Ákos rajza)