Szekszárd a XX. század első évtizedeiben - Tanulmányok és képek (Szekszárd, 2002)

Csekő Ernő: Virilisták szerepe és jelentősége Szekszárd város életében (1905-1914)

visszafejlesztés ellenzőinek kezére játszott. Mivel a határozatra emelkedett százas bizottság indítványa nem rendelkezett a visszafejlesztést kívánók állami adó szerinti 50 %-a összeírásának eszközlésére, a tanács, a hivatal, egyes virilisták közreműködésével, elszabotálta azt.

109 A visszafejlesztő mozgalom kapcsán Szekszárd az alföldi városok mintáját követte, hiszen míg a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon szinte a községi törvény 1872-ben történt életbe lépte óta nagy hagyományai voltak a visszaközségesítésnek - hiszen eredményes eljárást követően Hajdúhadház 1878 körül, Csongrád 1880-tól, Hajdúdorog 1887-től, Kunhegyes 1895-től, Kunszentmárton 1898-tól működött nagyközségként

110 -, a Dunántúl városaiban még kezdeményezésre se nagyon találunk példát.

11 Dunántúlon, amellett, hogy jelentős részben dinamikusan fejlődő városokról volt szó, a városok az urbánus léthez igazodó társadalmi- és foglalkozási szerkezettel rendelkeztek. Az Alföldről természetesen ez nem volt elmondható, és a korábban már említett sikeres, nagyközségi szervezet felállításával végződő kísérletek mellett további, sikertelen kezdeményezések is történtek, így pl. 1885ben Gyulán. Mint Erdész Ádám tanulmányából kiderül, a város népességégének többségét felölelő, parasztgazdák által vezetett mozgalom hasonlóképpen Szekszárdhoz - az iparos-kereskedő réteg megosztottságán, és főképp az értelmiségi, tisztviselői réteg ellenállásán bukott meg, amihez azért szükség volt a vármegye aktív közreműködésére is.

112 Mindezek alapján megállapítható, hogy Szekszárd gazdasági élete, és azt alakító paraméterei, de főképp eredendő társadalmi adottságai fényében - melyek nagy részben rokonították az alföldi parasztvárosokhoz -, a várostól a múlt századfordulón igaztalan volt, lett volna elvárni egy, a kaposvárihoz, esetleg a szombathelyihez mérhető dinami109 TMÖL, Szvi., kvt. jzk. 1913/157.; Egyúttal utólag is alátámasztva a kisgazdák részéről a visszafejlesztés egyik okául felhozott, tisztviselői kar részéről tapasztalt bánásmódot. 110 Erdész Ádám közlése 111 Kivétel Zalaegerszeg volt, amelynek okai azonban speciálisak, hiszen a nem sokkal korában Zalaegerszeghez csatolt (1888), azzal egyesített Ola község lakosai kezdeményezték ezt 1894-ben. Az olaiak indokai közt az emelkedő pótadó mellett nagyrészben az Egerszeggel szembeni hátrányos helyzet ismertetése kapott helyet. FOKI, 1997. 295-310. p. 112 ERDÉSZ, 1994.97-100. p.